Tudatlanul

mentem oda, egy csöppet ellenségesen, Makoveczet nem kedvelem, az ő istenábrázolása

 szerintem démoni, de minimum haragvó a bennem élő joviális öregúrral szemben.

Ennek a mogyoródi Somlyónak a tetején pedig általa tervezett kilátó áll.

Olyan istenfejű, ráadásul sisakos,

aki szigorú tekintettel fürkész.*

Egy rövid, ám meredek kaptatón jutunk fel

a rettenetes állapotú épülethez, amiről csak ott tudom meg, 

hogy van egy kis kápolnája is,

azt meg egy két és fél méteres Szent László lakja.

Kezei kardján nyugszanak, bárdja letámasztva.

Végzett. Fáradt. Megpihen. Imádkozik. 

A legkedvesebb Árpád-házi királyom**,

a lovagkirály szemétkupac közepén áll meggyalázottan.

A kettős rácsozat sem védheti meg őt a barbárok támadásaitól.

A kilátó háta dombhoz támaszkodik, bárki könnyedén felkapaszkodhat rá.

Tetején kerek szellőző, eredetileg az lehetett a világítóablak,

most azon dobálnak le a kápolnába minden mocskot.***

Nem merek lefotózni, attól tartok, királyom vádló tekintettel felnéz majd rám.

Lejjebb jövök inkább, megvizsgálni a tetőre ácsolt szárnyakat,

amikor ellibben előttem egy fecskefarkú

és megpihen a fűszálon a kápolna oldalában.****

Hogy ő csal-e tovább hirtelen támadt dühömből

vagy valamelyik rokona, azt nem tudom.

Emitt, az épület előtti kis tisztáson az orrom előtt cikázik

előbb egy, aztán még egy, lassan már számolni sem tudom, annyian vannak.

Minimum ötfélék: kardfarkú, fecskefarkú, citromlepke 

és galagonyalepke, amit felismerni vélek.

Ott is egy, a fa és a kereszt fölött!

A szememtől eltartott géppel próbálom vaktában fotózni

valamelyiket,

bármelyik pillangót a sok közül.

Röptében és véletlen és mégis sikerül.

Makovecz Szent Lászlója megbékített.

Búcsúzóul visszamosolygok rá*****

és csak bizakodom, nagyon-nagyon-nagyon bizakodom a szebb jövőjében.******

Szent László ennél bárhol többet érdemel.

Itt, Mogyoródon, a "Szent László-kultusz" kellős közepén meg pláne.

 *

Valójában László herceget idézi az épület a mogyoródi csata győztesét. 
Sisakján a szárnyak a négy világtáj irányába mutatnak. 
A herceg itt szerezte meg a jogot a majdani uralkodáshoz.

Ugye, milyen egyértelmű a mit, hol, miért?

**

"Ha László királyunk elrendelése szerint imádkozni akarunk, 
saját testünk templomába kell visszavonulni, 
s szívünkben keresni az oltárt, melynél áldozhatunk." 

Más nyomát ugyan ennek nem találtam, csupán itt.

***
Értsd! Valóban minden mocskot.

****
Ha kinagyítod a fenti képet, azon is ott van, tényleg.

*****
Sőt, le is térdelek előtte.
(Igaz, csak a fotó kedvéért, de ez a mozdulat akkor is szimbolikus jelentéssel bír.)

******
Nem vagyok egyedül. Így van ezzel például ő is.