tartozik egy konyhaajtó is, ami idén négyszer öltözött át.
Leolvasható róluk szinte az egész évünk.
Az első félév tanítói munkásságomról* és az étcsokik**
iránt érzett olthatatlan szenvedélyemről szólt.
Nyár végére hegyekkel, völgyekkel lett tele***.
Aztán jöttek a szép őszi napok emlékei,
hogy a decemberivel záruljon az ajtógyűjtemény****.
Ajtók... történetek... számtalan meg nem írt bejegyzés...
*
Hahaha, bruhaha.
**
Tulajdonképpen a csomagolásuk izgat, az is!
***
Végül voltak benne hegyek, túrák, kövek, kakukkfüvek, kulináris élvezetek, napkelte és -lemente, sziget, víz hullámzásának hangja, nyári zápornak köszönhetőn csuromvizesség és összességében ugyanannyi, de nagyon hiányzott az a görögi 10 éjszaka. Jövőre nem marad ki.
****
A konyhaajtózás 2011-ben így kezdődött,
akkor annak ez lett az eredménye.
Milyen érdekes. hogy így ismeretlen ismerősként, időről időre az "ajtód része" lehetek. Mindig örömmel olvasom a blogod bejegyzéseit! Örömteli, élményekben gazdag évet kívánok újra! :)
VálaszTörlésKedves Éva, morfondíroztam ezen én is! Jó, hogy írtál, mert a hozzászólásodnak köszönhetően születik egy újabb bejegyzés. Köszönöm!
Törlés