Olyan nagyon friss

bennem ez a Karpathosz, hogy nincsen benne még semmi pátosz. 

Amikor tavaly hazajöttünk a „szelek szigetéről”, egészen bizonyosak voltunk benne, 

hogy egyszer, valamikor, a nagyon távoli jövőben, mondjuk nyugdíjas éveink kezdetén 
visszatérünk oda. Aztán tervezgetés közben rájöttünk, Számosz és Folegandrosz 

várhat még, Karpathosnak nincsen sok ideje. 

Az utat megint hetekig(?)… hónapokig(!) tervezgettük: a szigetnek jelentős blogirodalma 

van angol-, német-, holland- és cseh nyelvterületen, azokat én mazsoláztam át, 

a percre (na jó, órára) pontos időbeosztást a Jóember programozta. 

Íme nyaralásunk legfontosabb segítői: két pár KEEN, 
akiket (igen, jelen esetben még alá is húztam) később nem tudtunk eleget dicsérni.

Ebből a képből gondolhatjátok, ismét nem a strandok napernyői alatt 
töltöttük a hét nagyobbik részét. 

Este 9 körül, töksötétben érkeztünk a szigetre, így a tavalyról ismerős kékvarázslat elmaradt 

és a szél sem fogadott bennünket. Meleg, nyirkos mediterrán volt az este. Komolyan 

mondom, őrült szerencsénk van, hogy tavaly már megvolt a prímaviszta.

Megkaptuk a tavalyi szobánkat és amikor beléptünk, rögtön rájöttem, miért kerestem 

otthon hiába a szállás névjegykártyáját: az én Tónim gondolva az utánunk érkezőkre, 

odatűzte a tükör keretéhez anno, mert azon volt a wifi kódja. Mostan már nincsen ott, 

mert hazahoztuk, ellenben a képről bárki leolvashatja…

Ki sem raktuk a cuccainkat, rohantunk be a városba. Őrült változások, rengeteg 

tavaly még omladozó épület frissen festve, a kikötőben némelyik  hajó előtt 

laptopon prezentálják, hová utazhatsz másnap vele. A halomnyi új bóvlishop mellett 

festéküzletek is nyíltak és csempeboltok, épül, frissül a főváros. 

Olyan fényárban úszik, hogy alig kivehető a háttérben megvilágított Karpathos-szikla.

Valami (na, mi?) miatt a parti sétányon lényegesen kevesebb a turista, 

egy kivételével az éjszakák jóval csendesebbek, mint tavaly júliusban.

Mondom, egy kivételével, mert akkor a szomszédban b..i nagy görög lagzi zajlik.

Halálosan b..i nagyon borzalmasan fülbeordibálósan fülbemászós.

Nyári szünetem maradék napjain a jutubot bújom, hogy rátaláljak az ezernyi grékszámmermegamixben arra az egy dalra, arra amelyiknek az a refrénje, hogy élá, élá...

Az persze még nem került elő, helyette itt egy másik tinglitangli.

...nagy görög szmájli...