a dobpergés és harsonaszó, mert elkészült ugyan az a bizonyos táska,
de sajnos "nema zigazi".
Fogalmam sincs, mi a bajom vele, talán csak az, hogy elevente másnak készült,
meglepetésül egy kékimádó kolléganőmnek.
Ezt a részletét szeretem a legjobban, a pántját.
Cipzárral záródik, zsebeinek száma belül egy nagy,
kívül egy nagy és kettő kisebb az oldalán.
Valami ilyesmi élőben is: túl szögletes.
Szóval ez az a táska, amit biztosan nem varrunk meg,
ha majd lesz egy kis lélegzetvételnyi időm a koratavaszon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése