Tavaly május 25-én épp a pékhez indultam kenyérért, amikor a kerítés előtt
ebbe a leheletfinom virágba botlottam.
Játszadoztam a gondolattal a pékig meg vissza, aztán itthon skicceltem egy gyorsat.
A fonalasdobozom is kegyes volt hozzám, megtaláltam a tökéletes színeket azonnal.
Innen már csak a hímzés volt a dolgom (meg a tanévzárás keretein belül lévő összes
rohammunka), de június végére azért csak elkészült az "Egynyári gyomtársulás."
Gazak, mert tényleg, mind az.
A pásztortáskák, a betyárkóró, az a réti perje és legfőképpen az az egynyári seprence.
Kedvelem a gazakat, a Jóember is tudja ezt és lepett meg parkoló mellett kiásottal. :)
A hímzés főszereplőjéről azonban kiderült, hogy egy nagyon agresszívan terjedő invazív gyom. Tavaly nyáron már Szlovéniában is láttam jókora fertőzött területeket. :(
Olyan komolyan vettem az írást, hogy ma kihúzgáltam az eddig őrizgetett töveket a kertben,
hiába cukiskodtak még a tavalyinál is jobban.
😎 Párosával nőttek ugyanis. 😎
Ezután csak olyan gazat hímzek, ami legalább gyógynövény.
Az egyik idős szomszédomnak én mondtam, hogy sürgősen szedje ki, mert a kertjét háromnegyedig benőtte, azt hitte valami virágmagot fújt oda a szél. Végül is virág, csak nem mindegy milyen. Nem is figyeltem azóta, hogy kiszedte e.
VálaszTörlésAmúgy a maga egyszerűségével aranyos, a hímzésen meg a többi "gazzal" együtt szédületesen jó 😍
A maga egyszerűségével aranyos, ez nagyon találó. :) Rémületes iramban terjed.
TörlésSzombaton a pilis erdejében akadtam rá, gyorsan körbenéztem, mielőtt kihúzgáltam, nehogy leszidjon valami nagyokos. :)