Egy bizodalmam van már csak: a medve tegnap nem bújt vissza vackára. Sok már ez a télség... semmi napsütés, kapunk előtt jégpáncél, mire hazaérek, már világosság is alig. Lassan teljesen beleveszünk a komor színekbe... Cafatokkal vacakolok napok óta, kedvenc kockásaim sem akaródznak terítővé egybeállni...
Felöltöztettem inkább zajos hétköznapjaim állandó kísérőjét, a tanári zsebkönyvem. Nem rajongok a maslikért szaténból, de most muszáj volt szelídítenem a sok szögletességen. Ezek után nem merednek rám, ha valami (nem csak) hivatalos helyen előbányászom a naplót. Legalább is reménylem...
hu, ez nagyon jóra sikeredett... nekem nincs semmi bajom a kockaságával...
VálaszTörlésés igen, nekem is nagyon elegem van a télségből...
És még mindig kint van a medve. Nem bújt vissza. A naplóborító nagyon klassz. Olyan, mint egy meleg takaró...
VálaszTörlés