Pedamókusnap

Szűkségből lám így laminál egy magyar pedamókus:

• férj gyárból kartont hoz,
• asszonyka vasárnap délelőtt felteszi rotyogni az ebédet, majd
• méricskél, filccel felrajzol, fénybe nézve eredményt ellenőriz,
• vastag celluxot felragaszt színén-fonákján (szentségel, mert gyűrődik)
• szeletel, fölösleges ragacsot eltávolít,
• mindeközben rádiót hallgat, bosszankodik és nem hisz a fülének,
• férje megmenti: rádiót kikapcsol, s  az immár végsőkig kétségbeesett nejét Máriaremetére menekíti ládázás ürügyén.

Na de  a kegytemplom mellett/helyett mit lát? Az életpályamodell utolsó állomását.

(Majd egészen véletlenül, ismételten mondom: 
NEM TUDATOSAN 
Pesthidegkút következik...)

 Klebelsberg Kunó emlékének adózik ismét morcogva, hisz a rejtés 3. és 4. állomása abszolúte titkolja a jelszót. A volt közoktatási miniszter kastélya romokban, parkja elvadult dzsumbuj. Tán menthetetlen. Mégis kedves a kép:

Mit is mondott az egykori művelődéspolitikus? 

„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá”. 

És a pedamókus a decemberből maradt utolsó étkezési utalványát felhasználva megebédel egy harmadosztályú ( ám ötödosztályúnak tűnő) étteremben. 





Képaláírás ide tán nem is hiányzik...