Pestiesen szólva

Bélésanyagot vettem tegnap a szoknyámba. Az eladónő szépen összehajtogatta a levágott darabokat és ekként szólott hozzám:

-Most ezzee emmén a kolleganőmhő oszt kap még tűlle égy acskót.

Rögtön eszembe is jutott az esetről a Jóember, aki mindig gondosan formálta/kerekítette a mondatokat, ezzel nem egyszer adva okot nekem (tudtán kívül persze) az elszégyenedésre, mert lám, én katedrán állok naponta s 

mégsem ügyelek ennyire a beszédre...  

De egyszer... pár hónappal megismerkedésünk után úgy mesélt valamiről, 

hogy az "ződ vót". 

Na, ebből menten tudtam, számomra itt a vég, az Emberemre akadtam. 
"Csiszolódik"... 

Affrancba! S rólam vajon mit polírozott le ő?