A nyári fácska mintáját

még valamikor  a nyár közepén rajzoltam fel a vászonra. Gondosan kiválogattam 

az ideálisnak vélt színeket, felfeszítettek a rámára, aztán pihentettem

egészen addig, míg egy bükk-i bükkerdő* leveleinek játéka 

bele nem égett a retinámba és persze Asony memóriájába.

Az utolsó öltéseket a napnyugati nyaralónkban** ücsörögve hímeztem,

az előrajzolás vonalait hajszárítóval illantottam el.

Pár fotó erejéig igénybe vettem idén baracktalanul maradt fánkat délelőtt

és délután.

Valami ilyesmi igazándiból: alig észrevehetőn színátmenetes sötétzöldek,***

 némi világoszöld és a levelek közt átszűrődő fényt idéző napsárga. 

Szeretemfa - szerelemfa.

*

A Bélkőre másztunkban valahol félúton.

**

A házunk végében lévő kanapén.

***

Nem tudom, kitől, mikor került hozzám, de kincset érőn gyönyörűszép.