Hú, ne is mondd! Valójában elsősök voltunk, amikor először karanténba kerültünk. Akkor még nem tudtam online órákat tartani, egész nap videókat készítettem, vágtam, szerkesztettem, töltöttem fel a sutoriba, hogy összeálljon egy digitális óra. Így tanultuk meg a tízes átlépést, az írott nagybetűk kb. felét. Gondolhatod... A második osztály első 3 hónapja ráment az elsős tananyag befejezésére, a hiányosságok pótlására. Mire kezdtem azt érezni, hogy a helyünkön vagyunk, jött a következő hullám, mentünk digitálisba újra. Akkor már online tartottam az órákat, közben ppt-ken, whiteboardon szemléltettem, és persze a legtöbb gyerek azonnal rájött, hogyan lehet képernyőt megosztani. :D Így sem volt az igazi, mert valakit mindig kidobott a rendszer és mire visszajött, addigra vége lett az órának. Lehetett neki külön elmagyarázni, négyszemközt. Szinte egész nap a gép előtt ültem és mégis úgy éreztem, nem elég, amit csinálok. Aztán jött a 3. osztály, amikor a COVID tényleg felütötte a fejét az osztályban, mert akkor háromszor kerültünk karanténba, de addigra már nagyok voltak a gyerekek és gyakorlottak és önállóak és a szülők végre mentesültek a tanítás alól. Szóval nem volt egy könnyű menet, pedig olyan nagyon rendes szülők állnak a gyerekek mögött, akik tényleg odafigyeltek rájuk, a feladatokra, a tanulásra. A napi feladataik mellett ez az időszak igencsak feszegette a tűrőképességüket. Néha úgy éreztem, az utolsókat rúgják. Egyetlen pozitív hozadékát érzem a dolognak, azt, hogy rengeteget fejlődtem a virtuális tananyaggyártásban. :) Azt szoktam mondani, ez volt életem leghosszabb és leghasznosabb továbbképzése. Nem vágyom a folytatásra, szurkolok, hogy a suli továbbra is tudja fizetni a gázszámlát...
Azt kívánom, hogy ne szülessen több ilyen karanténquilt! Pedig nagyon szép! :)
VálaszTörlésGyönyörű lett, nagy munka, szép színes! :)
VálaszTörlésKedves Huncutkacérna, örülök, hogy visszatértél a blogvilágba. Olyan nagy errefelé a csend, hiányzik a régi pezsgés. :)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, te hogy élted meg a digitális munkarendet másodikos gyerekekkel és szülőkkel!
VálaszTörlésHú, ne is mondd! Valójában elsősök voltunk, amikor először karanténba kerültünk. Akkor még nem tudtam online órákat tartani, egész nap videókat készítettem, vágtam, szerkesztettem, töltöttem fel a sutoriba, hogy összeálljon egy digitális óra. Így tanultuk meg a tízes átlépést, az írott nagybetűk kb. felét. Gondolhatod... A második osztály első 3 hónapja ráment az elsős tananyag befejezésére, a hiányosságok pótlására. Mire kezdtem azt érezni, hogy a helyünkön vagyunk, jött a következő hullám, mentünk digitálisba újra. Akkor már online tartottam az órákat, közben ppt-ken, whiteboardon szemléltettem, és persze a legtöbb gyerek azonnal rájött, hogyan lehet képernyőt megosztani. :D Így sem volt az igazi, mert valakit mindig kidobott a rendszer és mire visszajött, addigra vége lett az órának. Lehetett neki külön elmagyarázni, négyszemközt. Szinte egész nap a gép előtt ültem és mégis úgy éreztem, nem elég, amit csinálok.
TörlésAztán jött a 3. osztály, amikor a COVID tényleg felütötte a fejét az osztályban, mert akkor háromszor kerültünk karanténba, de addigra már nagyok voltak a gyerekek és gyakorlottak és önállóak és a szülők végre mentesültek a tanítás alól.
Szóval nem volt egy könnyű menet, pedig olyan nagyon rendes szülők állnak a gyerekek mögött, akik tényleg odafigyeltek rájuk, a feladatokra, a tanulásra. A napi feladataik mellett ez az időszak igencsak feszegette a tűrőképességüket. Néha úgy éreztem, az utolsókat rúgják.
Egyetlen pozitív hozadékát érzem a dolognak, azt, hogy rengeteget fejlődtem a virtuális tananyaggyártásban. :) Azt szoktam mondani, ez volt életem leghosszabb és leghasznosabb továbbképzése. Nem vágyom a folytatásra, szurkolok, hogy a suli továbbra is tudja fizetni a gázszámlát...