Tíz nap/Utólja

Épp itt az ideje, hogy lassan bezárjam azt a tíz napot, így az utolsó háromról éppeg csak 
megemlékszem. A Bakonyból gyorsan akartunk visszatérni, mégis egésznaposra sikeredett 
a hazaruccanás. Tésen a szélmalmok, Csókakőn hirtelen elhatározásból a vár megtekintése
 és elhagyása a hátsó, vadregényes úton, Csákváron séta a kastély szépen ápolt kertjében - 
ennyi fért bele. Meg a szalmabáládzkodás, erdei szerpentinen kocsikázás 30-cal, 
és fogadkozás, hogy jövünk mi még erre, hisz kimaradt a római fürdő... is.

Egy nap itthon, majd utazás haza! Másnap Kecskemét, férjem szívét vidítani-fájdítani... 
Egykoron több mint százszor pottyant ki Mi-2-ből, Mi-8-ból vagy Ka-26-ból. 
Most szerelmesen simogatta szemével a gépmadarakat. Azt is örömmel lestem ki, ahogy
 jóapám megtapogatja-ütögeti a gépeket, vajon alaposan összeszerelték-e őket. Még láttunk
 mindenféle égi mutatványt jobbról, majd balról, időnként mindkét oldalról egyszerre. 

Bámulatos, mire képes az ember! Hogy ujjongna da Vinci...

Ni, miket tudnak az olasz pilóták... 

A tizedik napra jutott még egy kis geoládázás a Naplás-tónál. Emlékszem, mennyire örültem,
 amikor ideköltöztünk, hogy Pesten sem maradtunk tó nélkül! 

Travel bugra utaztunk, hát meg is lett. Lám, micsoda ékszerekkel szeret a pasim cicomázkodni! 

Ámbár az a lapocska csak egy dögcédula, a bogár meg egyforintos érme.
 Ma továbbutaztatjuk...