Miután tegnap

kétszer is mellélőttem a Taxiarchissal, sziesztaidőben alaposabb kutatásba* fogtam. 

Daniéle remek blogján aztán megtaláltam, amit kerestem, de közben az is kiderült, 

AZ a Taxiarchis nem egyszerű kis drájvin találat, oda gyalogolni kell néhány kilométert. 

Mi ezzel a baj? Ismertek, gondolhatjátok, semmi. Csakhogy Szifnoszon nem fúj a szél. 

Vagy ha fúj, biztosan épp nem azon a helyen, ahol mi vagyunk. 

Rekkenő hőségben túrázgatni őrültség, így új tervünk születik: 
a reggeli előtti órákban rejlő lehetőségeket fogjuk kiaknázni.

Ma 7-kor Fyrogya buszmegállójánál hagyjuk magára Jucit.

El sem lehet téveszteni: támfalak között lépcsősor,

majd kitaposott gyalogút,

visz be a hegyecskék közé. A nap még alacsonyan jár, ez a szerencsénk, 

ilyenkor kellemesnek mondható a nyári sétafika.

 

Az út hamarosan ketté válik, most balra tartunk,

 

az ilyen-olyan, imádós, kényelmesen járhatón.

 

Fél óra múlva megpillantjuk a

a romos falak mögé bújó, szokásosan hófehér kupolát.

Kisebb dombon,

az úttól jobbra, fenn áll

a Taxiarchis Skafis kis temploma.

Nem jár ide senki, hihetnénk,

ha a vendégkönyvben nem látnánk meg az előző, fura bejegyzést.

Tegnap hagyta benne kézjegyét Béa és Thony - egy francia Tóni&Beus.

Ezen egy ideig elfilozofálgatunk és csak azután vesszük szemügyre azt, ami igazán idehozott,

a falfestményeket. A csodaszép freskókat lassan sajnos teljesen elmeszeli az idő. 

Mária és Erzsébet találkozása majdnem hibátlan, ez sem véletlen, 

a húgom nagypocakos, én meg itt lófrálok Szifnoszon.

A templom mögött lépcső vezet fel az egykori konyhába.

Akár egy antik életterasz: imitálok benne egy kis főzést, kép nem publikus.

Újabb elmélkedések után

kilépünk a kapun, az Agnantiban mindjárt felszolgálják a reggelit.

Visszafelé is árnyas még az út, ráadásul megtalálom a kedvenc lépcsősorom,

első foka alatt egy tökéletes formájú szív, marad.

A hegyoldalban mindenütt fura lyukak,

napokkal később, a helytörténeti múzeumban fejtjük meg a titkukat:

ezek a csövek kerámia(!) méhkaptárak.

Picurka szakaszát jártuk be a sziget valószínűleg legszebb túraútvonalának,

a 6-os számúnak***. 

Reggeli után a sziget legfontosabb régészeti lelőhelyére, az Agios Adreashoz megyünk. 

Nevét arról a hegyről kapta, amelyen a mükénéiek felépítették az i.e. 12. században az erődjüket.

Stratégiailag igen fontos pontja volt a szigetnek, innen belátható egész kelet-Sifnos. 

A bejáratnál lévő aprócska múzeumban van egy légifelvétel az épületek maradványairól,

 illetve csekély számú, ám érdekes***lelet is kiállításra került ott.

A falakon körben szöveges ismertetők Szifnosz legfontosabb látnivalóiról.

Maga az erőd valami tízezer négyzetméteren terül el, mai kerítéssel védett, csak a szokásos,

2 eurós belépőjegy ellenében látogatható. Egy kiépített út vezet keresztül rajta, 

emellett megtekinthetjük a 3200 éves külső falat,

egy hasonló korú belsőt,

illetve egy 21. századi őrbódét. Jöttünkre a két felügyelő közül az egyik 

elénk lohol és elfoglalja helyét az árnyat adó fák helyett a napra tett székén. 

Dél van.

Fentről a kilátás pazar, sorolom sorban, balról jobbra: Kasztro, 

Faros, Chrissopigi, Platis Gialos és az egész délkeleti partszakasz.

Északnyugatra tőlünk a Profitis Ilias,

attól jobbra Apollonia és a környező települések hófehér házikói, 

lent, középen az új iskola meg a heliport.

Közvetlenül a régészeti emlékek mellé 1701-ben felépítettek egy templomot, ami természetesen 

szintén Agios Andreas névre hallgat. Ez az archeológiai park látogatási idején túl is bármikor 

megközelíthető, de kizárólag gyalogosan, egy igen meredek kaptatón. Előtte nem szép látvány 

az a drótkerítés, de szükséges és ha közelebb megyünk, már el is felejtjük a létezését.

Tornyában két harang lakik, alatta átjáró a keskenyke teraszra,

 

 azon túl meg csak a meredek mélység.

Abszolút bevehetetlen.

Torony visszafelé a kékben

és szentfazekak az épület tetején.

A középsőről hiányzó födő az egyik sutban figyel.

Bent szentháromcitromok aszalódnak a csilláron.

Hazafelé Apolloniában eszünk  spenótos pitét papírzacskóból.

Fantasztikus, hogy Szifnosz népe mennyire környezettudatos!

*

Emiatt majdnem lekéstük a Simeonos naplementét.

**

Fölötte, messze a Profitis Ilias integet hívogatólag.

***

Ha tudnátok, mit adnék a szabadon választható szabadságért, ami nem főszezonos!

****

Jé, pont ilyen edényaljat találtunk tavaly Miloson!