Pirkadatkor kelek,

naná, húzok a teraszra, hív a keleti égbolt.

Nem csalódom, igazán pompás előadással köszön rám

 az első reggel Szifnoszon.

Szénhidrátokban bővelkedő reggelink elfogyasztása után megkezdhetjük a sziget szisztematikus feltárását. Első úticélunk a legészakibb pont, onnan ellátni egészen Serifosig.

Kietlen része ez a szigetnek, épp olyan, amilyennek egy görög szigetet szerethetek.

Csupa kék, csupa kő, csupa terméketlen, illatozó forróság.

A közel s távol egyetlen árnyékos helyén hagyjuk Jucit,

majd Cheronissos öble mellett felgyalogoltunk

a félszigetre.

Félúton egy tengertől tengerig húzódó kőkerítést találunk. 

Balra alapos, fakapus,

jobbra ellenben megjelenik az eszkába.

Kicsit távolabbról visszafordulva látszik az egész:

mintha a civilizáció határvonala* húzódna ott.

A félsziget legfelső pontján áll

Agios Georgios egyik temploma.

Belül a szokásos látvány fogad, viszont ezzel szemben, a hátunk mögött a falban egy apócska nyílás. 

Állítólag a szigeten sok olyan templom is van, ahol egy nyitott szoba várja a megfáradt vándort, 

de ez az egyetlen, ahol valóban látunk is valami olyasmit. Az ugyan titok marad, hogy lehet

 oda bejutni, ajtaja zárva, ezen a picurka nyíláson ember nem paszírozza át magát.

 

Hetvenhat torony maradványai találhatóak a szigeten, ezek valamikor 

az időszámításunk előtti 6-3. században épültek, erődként, őrtoronyként, raktárként 

funkcionálhattak. Mindegyikük kb. 8 méteres átmérőjű, kétszintes épület lehetett. 

Az elmúlt évszázadok alatt erősen megrongálódtak, köveiket elhordták, mára a legtöbb 

alig felismerhető. Itt, a Georgiosz fölötti szinte a földdel egyenlő, valószínűleg 

meg sem találnánk, ha nem jelezné tábla az eredeti helyét.

A förszttáuernek különösen jól áll a kék meg a fehér

itt marad egy időre a hollandi szerelmespár.

Kis bozótharcot biztosan megérnek majd valakinek**.

Visszafelé gyorsan rákukkantunk Cheronissos párházacskás halászfalujára.

Kellemes, nyugodt hely, gyerekes családoknak valós,

minket nem marasztal.

Pár pillantás a tetők kerámiadíszeinek elbűvölő sokféleségére.

 

Lassan dél van, ideje valami normális bícs után néznünk, legyen az földutas,

végén csak gyalogolhatós, lefelé a szerpentinen.

Azúrkék öböl: Vourloudia strandja.

Minden normális ember az öböl közepéről indulna a vízbe, ellenben Tóni nyösztet, 

a sziklák mellett, létrán csobbanjak, hja, olyan biztos úszó vagyok, rajtam a szuper úszómaszk!

Nyígok. Érdekes színfoltjai leszünk a partnak mi ketten: 

valaki aki azt figyeli, a férjem nem-e elveszejteni*** akar épp itt.

Kijövök inkább ücsörögni a sziklákon és morgolódni, 

hogy Sifnos vizeibe én ugyan soha többé de nem...

Aztán nincs más dolgunk (igen, mindkettőnknek), mint duzzogva caplatni föl a kocsiig.

Lábunk előtt minduntalan megcsillan Apollon aranya****.

Az viszont már egy másik napnak a meséje.

*

A googlemaps-on is tökéletesen kivehető a vonala.

**

Jött és vitte, utaztatta a görög szigetvilágban Wind&Water.

***

Ja, van életbiztosításom végül is.

****
csillámpala