Úszni

pedig kell Szifnoszon, akkor is, ha nem éppen a strandjairól híres. Elvégre hétköznapi

 turistást játszunk idén. A napkelte szokásos végigasszisztálása közben kávézunk,

9-kor reggelizünk, 9:50-kor kocsiba ülünk, 10:05-kor Kadhe, azaz a 39. számú torony

 

kóróvirágokkal kívül

s belül.

Ma Vathi környékén keresünk valami jól fürödhető strandot.

Otthon a bal oldalon található Tsopost néztük ki magunknak,

de ott már van egy család, így tovább jövünk egy még kisebb,

szeparáltabb öbölbe, ahol rajtunk kívül órákon keresztül nincs senki. 

Ezt egy hatalmas szikla választja el Vathi híresen homokos, banánhajós, zeneszótól hangos,

 bícsbáros partszakaszától. Kis dezsavűm van, apró kavicsai is Miloszéira hajaznak. Jó itt.

Hazafelé azért körbefutjuk Vathit,

a Taxiarchist* keressük, ami persze nem az, ami a település közepén áll. Sok itt a nép, a tavernák 

egészen a partra épültek, vendégeiknek az asztalnál ülve nyaldossa lábát a tenger...szinte.

Hazafelé fantasztikus képződmények állítanak meg: sokéves, 

nedvességtől megkötött építőanyag, talán szárazbeton a szétfoszlott zsákokban. 

Mondják, szigá-szigá...

Mi sem rohanunk, a közelben leparkolunk, pár 100 méter után a bozótosban útjelző.

Közvetlen alatta sötétmély üreg.

Természetesen leereszkedünk

Stalagmiko cseppkőbarlangjába,

miatta hoztunk idén fejlámpát is magunkkal.

 

A mélyebb kürtőbe kötélhágcsó vezet, denevérek pásztáznak alattunk a mélyben.

Rájuk nem vagyok kíváncsi és arra sem, minek/kinek a, pláne mi által 

széttrancsírozott csontja hever a földön.

Hív a felszín, vár a napsütéses kék.

Ezután jól elhúzzuk a sziesztát, olyannyira, hogy mire észbe kapunk, kérdésessé válik, 

elérjük-e az első itteni naplementénket. Felfelé száguldunk a szerpentinen, 

akár csak előttünk  és mögöttünk oly sokan. Konvojban érkezünk fel az Agios Simeonhoz, 

naná, nem maradhat a franciák előtt egyetlen rejtett zug sem  Szifnoszson.

A bejárat előtt pingamadárka,

alattunk Kamares,

alattunk a mélyben Kamares.

Pillanatokon belül lemegy a nap.

A szelfik és csoportképek gyors kattintása után megüresedik a szikla. 

Lassan indulhatunk

a konvoj utolsó maradékaival.

Viszlát, Simeon, nincs miért visszajönni hozzád, pipa.

😢

Holdbarátunk

ma Lempesis asztala fölött ragyog ránk igazán.

A kapribogyó-saláta is pipa.

*

Ez sem AZ a Taxiarchis, holott EZ ma már a második.