2018. október 16., kedd

Pirkadatkor kelek,

naná, húzok a teraszra, hív a keleti égbolt.


Nem csalódom, igazán pompás előadással köszön rám


 az első reggel Szifnoszon.


Szénhidrátokban bővelkedő reggelink elfogyasztása után megkezdhetjük a sziget szisztematikus feltárását. Első úticélunk a legészakibb pont, onnan ellátni egészen Serifosig.


Kietlen része ez a szigetnek, épp olyan, amilyennek egy görög szigetet szerethetek.
Csupa kék, csupa kő, csupa terméketlen, illatozó forróság.


A közel s távol egyetlen árnyékos helyén hagyjuk Jucit,


majd Cheronissos öble mellett felgyalogoltunk


a félszigetre.


Félúton egy tengertől tengerig húzódó kőkerítést találunk. 
Balra alapos, fakapus,


jobbra ellenben megjelenik az eszkába.


Kicsit távolabbról visszafordulva látszik az egész:
mintha a civilizáció határvonala* húzódna ott.


A félsziget legfelső pontján áll


Agios Georgios egyik temploma.


Belül a szokásos látvány fogad, viszont ezzel szemben, a hátunk mögött a falban egy apócska nyílás. 
Állítólag a szigeten sok olyan templom is van, ahol egy nyitott szoba várja a megfáradt vándort, 
de ez az egyetlen, ahol valóban látunk is valami olyasmit. Az ugyan titok marad, hogy lehet
 oda bejutni, ajtaja zárva, ezen a picurka nyíláson ember nem paszírozza át magát.

 

Hetvenhat torony maradványai találhatóak a szigeten, ezek valamikor 
az időszámításunk előtti 6-3. században épültek, erődként, őrtoronyként, raktárként 
funkcionálhattak. Mindegyikük kb. 8 méteres átmérőjű, kétszintes épület lehetett. 
Az elmúlt évszázadok alatt erősen megrongálódtak, köveiket elhordták, mára a legtöbb 
alig felismerhető. Itt, a Georgiosz fölötti szinte a földdel egyenlő, valószínűleg 
meg sem találnánk, ha nem jelezné tábla az eredeti helyét.



A förszttáuernek különösen jól áll a kék meg a fehér


itt marad egy időre a hollandi szerelmespár.


Kis bozótharcot biztosan megérnek majd valakinek**.


Visszafelé gyorsan rákukkantunk Cheronissos párházacskás halászfalujára.


Kellemes, nyugodt hely, gyerekes családoknak valós,
minket nem marasztal.


Pár pillantás a tetők kerámiadíszeinek elbűvölő sokféleségére.

 

Lassan dél van, ideje valami normális bícs után néznünk, legyen az földutas,


végén csak gyalogolhatós, lefelé a szerpentinen.


Azúrkék öböl: Vourloudia strandja.


Minden normális ember az öböl közepéről indulna a vízbe, ellenben Tóni nyösztet, 
a sziklák mellett, létrán csobbanjak, hja, olyan biztos úszó vagyok, rajtam a szuper úszómaszk!

Nyígok. Érdekes színfoltjai leszünk a partnak mi ketten: 
valaki aki azt figyeli, a férjem nem-e elveszejteni*** akar épp itt.


Kijövök inkább ücsörögni a sziklákon és morgolódni, 
hogy Sifnos vizeibe én ugyan soha többé de nem...


Aztán nincs más dolgunk (igen, mindkettőnknek), mint duzzogva caplatni föl a kocsiig.


Lábunk előtt minduntalan megcsillan Apollon aranya****.


Az viszont már egy másik napnak a meséje.

*
A googlemaps-on is tökéletesen kivehető a vonala.

**
Jött és vitte, utaztatta a görög szigetvilágban Wind&Water.

***
Ja, van életbiztosításom végül is.

****
csillámpala

2 megjegyzés:

  1. Ó, hát nem csak mi duzzogunk néha tengeri nyösztetés, morgás miatt?? !! :):):)
    A maszk is érdekelne, milyen? Pár éve már nézegetjük...és várjuk, hogy a csökkenő kereslet miatt olcsóbb legyen:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nane! Azt hittem, ez csak az én sajátom, hogy áhitozom valami után, amikor ott van előttem, hirtelen nem tudok mihez kezdeni vele. :o
      A maszk szuper, hasmánt, lélegzetvétel nélkül órákig képes lennék bámulni a halacskákat. Az élmény még szuperebb lenne, ha rendesen látnék. -4 dioptriával, távollátó szemüveg nélkül, úszómaszkban. Vicces. ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...