Mire jó

az általunk sosem használt kötött sapka?

Természetesen aprólékos műgonddal szétbontjuk a hátsó összevarrásnál,

lefejtjük róla a belső fülvédőt és a címkét és az elülső szűkítő meghosszabbításánál 

 szétnyírjuk. Ezennel véglegesen megfosztottuk sapkaságától.

Elővadásszuk a Zember kimosott, félpár zokniját és némi töltőanyagot,

hogy a szemünknek és a kezünknek kívánatosan megtömjük.

Némileg jégkrémre hajaz a valami, Ma...mra, csak annál lényegesen dundibb.

Behozunk az szerszámos házikóból két egyforma botocskát, azokból, 

amik a bábtartók készítésekor maradtak ki,

majd polár anyagból leszabunk két akkora csíkot, melyekkel ezek bevonhatók.

Géppel összevarrjuk sovány zsákocskákká, majd könnyedén ráhúzzuk azokat a botokra.

Kivételesen ugyanazzal a mozdulattal megoldható a kifordítás.

Szépen alakul, itt már tudjuk, a valami tökéletes lesz.

Botok a helyükre tuszkolva.

Talán sejthető, a valami lénnyé alakul.

Már csak be kell csomagolni a sapka kedvünk szerint szétszabott darabjaiba.

Több fázisfotóm nincs, annyira belemerültem a varricskázásba,

hisz jött a flow

és vitt magával, mint a szél,

keresztül négy estén.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, már hárman vagyunk a nappaliban.

Fölülről is egy fotó

és egy másik srévizavé.

Lehet, nem olyan profi, mint az eredeti, de legalább az enyém.

Jó mulatság volt... szaladt kifelé a kezemből.

Ki nem találnátok, miből van a szakálla meg a haja.

Marhajó, minden háztartásban megtalálható.