Kedvenc

eleddig egyetlenszer viselt táskám is áldozatául esett a nagy átalakítósdinak. 
Egyfülűsége miatt életképtelennek bizonyult: túl nagy ez ahhoz. Félredobva hevert, 
nem volt anyagom hozzá, csak kéttenyérnyi, azt elbarmolni nem akartam, 
dunsztom nem lévén a folytatásról. 

A közelmúltban megvilágosultam, alig bontással kétfülűvé alakítottam 
és azt az utált bőségét két-két taftpánttal szűkítettem. 

Az aljába textillel bevont triplex kartonból kivehető talpat tettem.

Holnap lecserélem a gorillagyereket*.

Most van kész. 
Több foltos cuccot nem fogok átalakítani(egy ideig). 

*Tavaly ilyenkor vettem egy fekete bőrtáskát, ami gyakorlatilag használhatatlan, de legalább egy csomó 
bosszúságot okoz naponta: hatalmas, nehéz, bonthatatlan, rövid a füle, a vállamra veszett nehéz feltuszkolni, 
ezáltal vagy lóbálom vagy derékszögben behajlított karomon függeszkedik és így meg abszolút nem én vagyok vele. 
Nevét a bajuszostól kapta, amikor legelőször megemelte.