2016. január 8., péntek

Szatyormese

Hol volt, hol nem volt, a Tiszán innen, de azért Budapest határain túl, volt egy iskola. 
Egy szép, nagy, iskola s mint méretei mutatják, tantestülete sem kevés számosságú. 
Ebben az iskolában évről évre az a szokás dívik, hogy a karácsonyt nem ám egyszer, 
hanem éppen négy alkalommal is megünneplik minden decemberben. Hogyan lehetséges ez, 
arról most nem szól a mese, elégedjetek meg azzal, hogy az egyikre ajándékkal illik menni
 minden pedáknak s nem akármilyennel, hanem éppen olyannal, aminőt az általa 
húzott név gazdája majd valószínűleg örömmel fogad.

Mit vittem volna én? 
Na mit? 

Persze, a cím már elárulta, a többit ez a pár kép illusztrálja.


Kedves kolléganőmnek három fiacskája vagyon, szép egymásutánban növekednek, 
mint az orgonasípok. Amikor először megláttam együtt őket, 
nyomban elneveztem a fiúcskákat magamban  a háromkirályfiaknak. 


S lettek a szatyron ők, mind felfelé tekintőn, mert ugyan kit bámulna az elsős, 
a nagycsoportos meg a picuri rajongó szemekkel, ha nem az anyukáját? 


A Zanyát lesik, hisz a szemükben sokáig még ő királylány.

Aki nem hiszi, járjon utána!

10 megjegyzés:

  1. Hát hallod! ? Elképesztően gyönyörűséget alkottál és szívet melengetőt.!
    Mit szólt a Zanya kolleganő? A mesét is kapta hozzá?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mesét csak most írtam, sajnos, de most, hogy mondod, utólag leírom majd neki. :) Örült, bár az egyik fiúcska szemét elnéztem a fészbukon.

      Törlés
  2. Egy ilyen ajándék az én szívemet is nagyon megmelengetné. Nem ez az első szuper ötlet, amit nálad láttam, és nagyon gyönyörű a 3 királyfi. :))

    VálaszTörlés
  3. Az írás szívét melengető, a szatyor gyönyörűséges! :-) Na ez egy igazi AJÁNDÉK!

    VálaszTörlés
  4. Tüneményes és kedves - Te, a szatyor, és a gyerkőcök! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehh, Beus, mostanában a boszorkány szerepe az enyém az elsőbében. :(

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...