Kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, talán nem is mutogatnám, ha nem említettem volna meg
azt a bizonyos plussz egy hópelyhet. Nagyok vagyunk már, negyedikesek, így az osztálykarácsony
most húzogatós jelleggel működött. Egészen véletlenül éppen annak a kislánynak
a neve maradt utoljára a kalapban, akitől azt az ominózus cicát kaptam.
(A bejegyzést hiába keresitek, az ilyen személyeseket nem mutogatom sokáig, pedig, jaj!)
(Vagy van, aki látja, mégis? Azt sejtem, ugyanis, jelezzen nekem vissza, kérem, aki...)
azt a bizonyos plussz egy hópelyhet. Nagyok vagyunk már, negyedikesek, így az osztálykarácsony
most húzogatós jelleggel működött. Egészen véletlenül éppen annak a kislánynak
a neve maradt utoljára a kalapban, akitől azt az ominózus cicát kaptam.
(A bejegyzést hiába keresitek, az ilyen személyeseket nem mutogatom sokáig, pedig, jaj!)
(Vagy van, aki látja, mégis? Azt sejtem, ugyanis, jelezzen nekem vissza, kérem, aki...)
A kis hölgy egy macskarajongó művészlélek, így ez lett az ajándéka:
Cicómapakk csokival, kapcsos gyűjtő igazi művészcerkákkal és tollal.
Lamináltam belé elválasztókat, az egyik textilből készült, ami a valójában ilyesmi,
mert az illető kedvenc színe a lila, a szürke és a fekete.
Tetszett neki s nem egy irigy pillantást is észrevettem.
(Most mit tegyek?)
Az én csomagomban pedig lapult ez a csillag, szintén kézműves, nagyfiú remekelte.
És mivel a lila benne kissé rózsaszínbe hajlik, jöhet az újévi disznócska.
Már máshogy varrnám meg, szegénynek elég rongyos a széle...
Hozzon Nektek bőséget, haladást és fejlődést!
(Jó-jó, van lovam is, de azt már ellőttem egyszer!)
"szegénynek elég rongyos a széle..."----akkor rag disznócska.:) és igen, te rongytalanító vagy,dehát mit tegyen az ember?????:)Én nem látom azt a személyes bejegyzést.....
VálaszTörlés