Szóval itt

a kosárban egy csomó rongy megint. Egy csomó régi rongy, mert újat naggyon régen 

nem vettem, azt kellene elpusztítanom előbb, amit felhalmoztam korábban.

Úgy 15 évvel ezelőttről maradtak meg, akkor varrtam egy csomó bézses táskát. 
Azokra a produktumokra jelenleg nem vagyok már annyira büszke, 
de azért megmutatom őket okulás/hökkentés kedvéért.

Mondjuk egyszerűen: sokan vannak és borzalmasak.*

Tehát ezek maradékaiból őrizgettem azt a néhány 1-2-3 tenyérnyi anyagdarabot,
mígnem eszembe jutott, hogy az új táskám mellé kellene egy nagyobb,
ami cipekedésre is alkalmas, nem csak olyan cukinőcis, mint a másik.

Pillanatok alatt felskicceltem egy lapra az elképzelésem, majd kipuzzléztam 

a szőnyegen a fedlapot és nézegettem sok pár percig,

jó lesz-e majd így:

A többi már csak rapszodikus kulimunka: 

összevarrás, szendvicselés, tűzés, 

(szabókréta kettőszázért)

táskaforma kialakítása, bélelés, talpazás,

fülezés, elölről, hátulról, kész.

 

S hogy valóban legyen benne pár kézi öltés

megtűzdeltem néhány kacskaringóval.

*

Ja, akkor 1-2 este alatt varrtam meg egy táskát, most kell hozzá minimum 1-2 hét is. 

Hiába, a gyakorlat...

Sokáig

gondolkodtam, hogyan aposztrofáljam a következő készséget, 

aztán egyszer csak segítségemre jött a véletlen.*

Íme, egy jó nagy shoppertáska, amivel simán mehet bevásárolni majd akárki.

Nem valami nagy kunszt, pláne azért, 

mert megint egy korábbi szoknyám újrafelhasználásával készült.

Alig vacakoltam vele valamicskét, az elejét szinte teljesen meghagytam, 

illetve levarrtam rajta a hólokat. A bélésanyagnak illik visszaköszönnie valahol, 

ezért került az elejére az a kerek folt(ocska).

Ez pedig csak a poén kedvéért fotóztam:

kezdetektől nevében hordozta a sorsát ez a szoknya.

*

Vagyis az Éva Magazin áprilisi száma.

** 

Szemberánc.