ebben a házban élni, ha csak pár nap erejéig is, azt el nem tudom mondani.
Már azt is kisebbfajta csodaként éltem meg, hogy lenyomhattam a bejárati ajtó kilincsét, sőt, kulcsunk volt hozzá. Ennél csak az volt jobb, amikor első koraeste a szobánk ablakában üldögélve meghímeztem az utolsó öltéseket az otthon elkezdett kereten.
(:Ja, egy ideje hímzéssel járok mindenfelé, jobb esetben éppen csak be nem fejezett hímzéssel.:)
A toszkán lankák és ciprusok nem hagytak nyugodni az út előtt, azok kerültek a picurka vászonra.
A legutolsó ciprus zöldjét öltögetem itt nagy elégedetten.
Gondoltam, másnap viszem magammal, keresek hátteret, csak akad valami olyasmi.
Rögvest megtaláltam ott, ahol a Rásszelkrógladiátor búzakalászokat simogatott 2000-ben.
Kész, küldetés teljesítve, egészen elégedetten tettem a hátizsákomba.
Aztán megálltunk heverészni annál a bizonyos szerpentinnél
és nagy hirtelen előkerült újra a karikám, mert mintha illene az ide,
sőt illeszkedne a dimbek meg a dombok közé, nofene.
A gyöngyhímzők örömükben felragyogtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése