Régóta

izgatott, mi van ennek az alagútnak a túloldalán.

Vajon hová vezethet ez a hangulatos kis erdei utacska a fejünk fölé boruló lombokkal?

Van vagy 100 méter hosszú, de mint kiderült, ez a rövidke szakasz lehet a környék
leglehangolóbb helye. Míg átértünk a túloldalára, 6 jókora szemétkupacot számoltam
 meg rajta. Én szégyellem magam, holott hetente maximum egy nylonszatyornyi 
szemetet termelünk és félévente sem telnek meg a szelektív kukáink.*

Amint kiérünk a fák alól, már nyoma sincs az előbbi mocsoknak.
Az erdősáv túloldalán hatalmas, békés rét terül el. 

Jobbra a reptér kerítése, balra lovastanyák, 

középen zöldmező boglárkalepkékkel

és mindenféle ég felé törekvő

 

kórócsodákkal,

 

meglepetés parti fecskékkel,

bogarakkal minden pipacsban,

 

és üreglakókkal.

Végtelen nagy pusztaság, egészen olyan, mint otthon, sőt,

már gyalogolok is befelé a közepébe, a férjem még utánamszól:

"Csak azt ne mondd, hogy árvalányhaj!"

De az. A közelstávol egyetlen töve.**

Vajon honnanmessziről ide?

*

Nincs jogunk megszólni a görögöket...

**

Mindenheti árvalányunkat add meg nekünk mától!