Hétévesen

tanultam egy verset a tavasz hírnökéről. Az az évekig féltve őrizgetett olvasókönyv, amiben 
Éva néni aláírása bizonyítja, hogy szépen, betéve megtanultam azt, már nincs velem. 
Ifjonti hevületű tanító néniként valamelyik kevésbé jól olvasó kölykömnek adtam
 gyakorlásul, így aztán elkallódott. Került hozzám másik az évek során, korábbi kiadású,
 ebben nincsen bizonyíték arra sem, hogy én már akkor emberpalánták között 
vágytam eltölteni hétköznapjaim nagyobbik részét,

de a H betű oldalán ott a versike ebben is.

Donászy Magda sorait azólta is rendületlenül citálom magamban évről évre, 

amint kinyílik az első bólogató az éppen aktuális kertünkben... 

Itt másodszor ünnepel velünk, tavaly óta megduplázva virágait.

Egyszer keresztszemeltem egyet, amikor még létezett az a szépséges Foltvarázs újság,

de komolyabb késztetést hóvirágilag most éreztem először. Xanax helyett 

egészen praktikus félkörömnyi szirmocskákat nyirbálni-vasalgatni-applikálni.

Ajánlom bárkinek, akinek van kedve/ideje/türelme négyórányit vacakolni egy 20x20 centis blokk elkészítésével.  (Elnézést a képért, este készült villanófény nélkül.)

Akkor hát ezennel kinevezem őkisasszonyságát a hónap virágjának.

Folyt. köv. (elvileg)