2012. március 18., vasárnap

Hétévesen

tanultam egy verset a tavasz hírnökéről. Az az évekig féltve őrizgetett olvasókönyv, amiben 
Éva néni aláírása bizonyítja, hogy szépen, betéve megtanultam azt, már nincs velem. 
Ifjonti hevületű tanító néniként valamelyik kevésbé jól olvasó kölykömnek adtam
 gyakorlásul, így aztán elkallódott. Került hozzám másik az évek során, korábbi kiadású,
 ebben nincsen bizonyíték arra sem, hogy én már akkor emberpalánták között 
vágytam eltölteni hétköznapjaim nagyobbik részét,


de a H betű oldalán ott a versike ebben is.
Donászy Magda sorait azólta is rendületlenül citálom magamban évről évre, 
amint kinyílik az első bólogató az éppen aktuális kertünkben... 
Itt másodszor ünnepel velünk, tavaly óta megduplázva virágait.


Egyszer keresztszemeltem egyet, amikor még létezett az a szépséges Foltvarázs újság,


de komolyabb késztetést hóvirágilag most éreztem először. Xanax helyett 
egészen praktikus félkörömnyi szirmocskákat nyirbálni-vasalgatni-applikálni.


Ajánlom bárkinek, akinek van kedve/ideje/türelme négyórányit vacakolni egy 20x20 centis blokk elkészítésével.  (Elnézést a képért, este készült villanófény nélkül.)


Akkor hát ezennel kinevezem őkisasszonyságát a hónap virágjának.
Folyt. köv. (elvileg)

4 megjegyzés:

  1. Hát biza még én is ebből az olvasókönyvből tanultam, mert akkor EZ volt. És nahát, mindenki megtanult olvasni.

    VálaszTörlés
  2. én is ebből...
    türelemből meg órákat adhatnál nekem :)

    VálaszTörlés
  3. Eddig négyféle olvasókönyvből tanítottam a "tudományt", nekem mégis ez az etalon! Tökéletesen megállná a helyét a mai hétévesek kezében is. (A "Kinek adjuk a sarlót..." kezdetű verset meg a társait azért kihagynám, bár jót mosolyogtam a napokban olvasásakor.)

    VálaszTörlés
  4. Kisfiam még oviban tanulta ezt a verset. Imádom ahogy elmondja nekem. A türelem oktatásra én is szívesen jelentkeznék :-)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...