2018. augusztus 31., péntek

Búcsúzás a nyári reggelektől...

Koránkelő vagyok és nyáron még koránkelőbb. 
Fél 5-kor, legkésőbb 3/4 5-kor megszólal a belső órám, általában még azelőtt, 
hogy a Nap felkelne. 


Először kikukkantok az ajtón, kelet felé persze,


aztán bekészítem a kávét, majd kiülök a teraszra. 
Lesem az égbolt játékát,


az ébredő napot.


Nem is a napkeltét szeretem, 


hanem a pirkadatot.


A nap ígéretét...


...s hogy abból még bármi lehet...


Holnaptól ugyanúgy felkel a nap,


csak már én nem nézem ugyanazzal a gondtalan gyönyörűséggel.

2 megjegyzés:

  1. Nekem hat éve megadatik, hogy minden reggel napkeltét, vagy éppen borút csodáljak...
    Végtelenül hálás vagyok érte!
    Boldog nyuggerség!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek, Márta! :) Hosszú, boldog nyuggerséget Neked (és majd egyszer nekem is)! Köszi, hogy jöttél, olvastál, írtál, gyere máskor is!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...