Apokofto

a második kedvenc strandom Sifnoson.

Tegnapelőtt néztük ki magunknak, amikor Vlicho irányából felgyalogoltunk a part mentén. Nagyon kellemes hely, homokos partján tamariszkuszok árnyéka véd a napszúrástól. Egyszerű kis strand, egyetlen öltözőkabinnal és egy remek tavernával közvetlenül 

a tenger partján. Délelőtt 11-ig nincs tömeg, aztán itt is, mint a heringek. 

Ráadásul igen festői az elhelyezkedése: háttérben a Chrissopigi tengerbe nyúló sziklája.

A víz kristálytiszta, halacskákkal teli, szerencsésebbek tengeri csillaggal is találkozhatnak, 

ha beljebb úsznak kicsit. Miattam maradunk a part közelében, Tóni többnyire háton, 

én meg a szuper úszómaszknak köszönhetően hasmánt egész délelőtt.

Délig maradunk, aztán meglátogatjuk a Panagia Chrissopigit, ami a sziget legfontosabb 

temploma. Természetesen a Nagyboldogasszonyról kapta nevét, de még hogyan...

"Arany tavaszunk úrnője"-ként ő a sziget védőszentje.

A templom mellett asztalka két székkel, ugyanis áll mellette egy picurka bérelhető ház.

Nem szól ránk senki, így ezeken ücsörögve várakozunk, míg nagy nehezen kiürül a lépcső.

Maga a templom 1650-ben épült, persze egy korábbinak a helyén. Rettentő híres freskójához, 

a Zoodohos Pigihez számtalan legenda fűződik. Többek közt az, hogy a tengerből érkezett, 

így időről időre meghajókáztatják, hogy újra és újra megérkezzen a tengerről.* 

Egy másik mese magyarázza meg a híd szükségességét: valamikor apácák laktak a helyet, 

aztán egyszer csak megjelentek itt a kalózok mindenféle becstelen célzattal. Az apácácskák

 egy kivételével elmenekültek, azok nem is érdekesek. Hanem az, aki az akkor még félszigeten

 álló templomban rekedt, ijedtében(?), kötelességtudatában(?) fohászkodni kezdett Szűz Máriához. Segedelmére legott lecsapott a magasságból egy ménkű nagy villám és a leány felé rohamló 

férfit menten agyonsújtotta, azon mozdulattal a félszigetet pediglen szigetté alakította. 

Összeköttetés a sziget és e szenthely között kell, épülhetett a kőhidacska! 

A Chrissopigi egy elképesztő kősziklácskán áll,

annak a legvége valami eszméletlenül fantasztikusan kőcsipkés,

hullámveréstől és szélzúgástól hangos,

láblógatós mélységeinek ellenére is lenyűgözően nyugodt és derűs.

Na, itt tényleg tudnék

ücsörögni sokáig, elmélkedve régi históriákon, 

az egészen közeli jövőt szemlélve amabban az öbölben.

Komoly búcsújáró helyen vagyunk, bent egyházfi árul mindenféle kegytárgyakat, 

asszonyok gyújtogatnak gyertyákat és füstölőket, fejünk fölött hajó a gyertyatartó,

utalva a tengerből lettél, tengeré leszel sifnosi érvényességű örök igazságra.

Szerintem szentesség egy leheletnyi sincsen már odabenn, túl sokan járnak, 

futnak, szelfiznek oda be ahhoz, ám a híd meg a tátongó mélység az mennyei.

A félszigeten túl két öböllel Platis Gialos tengerpartja helyezkedik el,

késő délután indulunk oda, némi hevenyészett szélvédő tisztogatás után.

Gialos strandja jó hosszú, végig homokos, igen lassan mélyül, ideális kisgyerekes családok számára. 

Puccos hely, a parton napágyak tömkelege, zenétől visszhangzó bícsbárok, tavernák, 

köztük legfelkapottabb, az Omega 3. Állítólag fenséges a konyhája, most is szoronkodva,

egymáshoz feszülő  karral ülnek benn a vendégek, minimum hatan egymás mellett, 

akár ha a '920-as évek illemtankönyvéből pottyantak volna ide. 

Könyökük szorosan a derekuk mellett, evés közbeni kalimpálásra nincsen lehetőség. 

Lopva balra s jobbra tekintgetnek mindahányan,  mintha az evés csak másodlagos 

elfoglaltság lenne. Valójában itt mindenki arra vár, hogy megjelenjen 

a szomszédos Antiparosról Tom Hanks. 

Itt szokott vacsizni ugyanis.**

Fentebb, a kanyarnál zászlók hirdetik, mely nációk költik itt el a legtöbb pénzt.

 

Kicsit följebb, kevésbé frekventált helyen ősi sír,

járatlan ösvény,

egyik csodaszép kövének rejtekében

marad nemzetünk itala.***

Balra a Chrissopigi, Vlicho, Faros és a világítótorony már szürkületben.

Jobbra Platis Gialos öble, már a hegyek árnyékban.

Mire az előttem lévő félsziget végéről visszatérünk a partra, 

már csak a szürkületben kigyúló fényeket fotózhatom

és a lassan előkerülő holdat,

ami három nappal később itt produkálja majd az évszázad leghosszabb fogyatkozását.

Közben keramikusműhelyek nyitott ajtajai hívogatnak csábítón,

polcaikon fantasztikus színű főzőedények,

ebben a fedelesben éppen egy napig fő a híres csicseriborsó leves.

Kedvencemmé Konstantinos Psaraftis üzlete lesz, hol a hagyományos kerámiák mellett

nem győzök betelni a modernebbekkel.

Helyettük flarost kapok, mehetünk haza, de egy teljesen sötét nagykanyarban megállunk

vérholdat bámulni. Fejünk felett a Tejút döbbenetes csillagmilliárdja.****

Azt, ahogyan vörösből visszasárgul, már az Agnantiból nézzük. 

Meg a Mars.

*

Egy ikon, ami csak úgy ringatódzik a hullámokon.

**

Azt lehetetlenség kivárni, míg felszabadul egy asztal két szék, ezért eszünk inkább rohamkaját: gyroszt pitában, de még milyen  gyroszt pitában a Pita Gialos-ban! Pegig nagyon nem vagyunk gyroszpártik, de mennyire nem vagyunk gyroszpártik. 

***

Zászlóhagyás és pénzköltés helyett.

****

Itt majdnem olyan élesen látszik, mint Kéleshalomnál, de csak majdnem.