kalandjainkról szóló utolsó bejegyzést úgy írtam,
hogy mintegy véletlenül legyen benne egy utalás az idei utunkról.
Psiloritis… Ida-hegy…
Psiloritis… Ida-hegy…
Csakhogy Kréta nagy… nagyon nagy falat nekünk, így aztán haraptunk
egy még nagyobbat és januárban lefoglaltunk 1-1 szállást Kikládia két szigetén.
Februárban megérkeztek a kompjegyeink,
mind a hat (?!) ott lapult hónapokig a szekrény legfelső polcán.
A felkészülés igen hevenyészettre sikeredett, mert olyan elképesztő történések zajlottak körülöttünk, amelyek miatt egészen az indulásig nem mertem elhinni,
hogy egyáltalán útra kelhetünk.
Szerencsére még a nagyon kora tavasszal kijegyzeteltem a hellasz.hu vonatkozó topikjait.
Az ott felhalmozott elképesztő mennyiségű gyakorlati, hasznos tanács óriási
segítségnek bizonyult a két hét során. Nagy öröm volt később, az adott szituációban
ráismerni a tapasztalásra: erről mesélt Hidalgó, Denesa, Babar vagy már név szerint
nem is tudom, kicsoda, de mind ugyanazzal a szeretettel.
Az infomorzsák helyben összeálltak egy kenyérré.
Nos, akkor ideje behajózni!
Pireusz, helyi idő szerint reggeli 5 óra 39 perc.
A célállomást jelző tábla
történetünk harmadik szereplőjén,
Jucin.
Várom a folytatást! :D
VálaszTörlésIgyekszem, igyekszem, de idén nem nagyon jön az ihlet. :o)
TörlésDe szuper utat rittyentettel megint. Kompolni jo. Nekünk tavaly a motorral új élmény volt. De autóval is szerettük.
VálaszTörlésNo, várd csak ki a végét! ;) Kompolni tényleg jó, pláne, hogy a visszautat szinte teljesen a fedélzeten töltöttem, hű meg ha és ilyenek. :)
Törlés