Odaút és megérkezés

Chios szigetéről majdnem pontosan kettő éve olvastam először Abeszámolót, ami persze az első  pillanatban megragadott, olyannyira, hogy rögvest felovastam a Zembernek belőle jó sokat.  Lelkesedésem nyomban átragadt rá, sőt, egyéb sziget ezután szóba sem jöhetett nála.

Terveztünk, szállást foglaltunk, aztán jött a Covid első hulláma és a mehetünk, 
nem mehetünk idegtépő huzavonája. A szállást az utolsó pillanatban lemondtuk, 
a Pelineio helyett pedig a Bélkövet másztuk meg 2020 nyarán. 

Persze, hogy nekifutottunk 2021-ben újra. Különösebben nem foglalkoztam már az üggyel,
 mondván, bármi lehet most is. A kisfüzetemben lekörmölve a lényeges infók, 
a térkép meg tavaly óta a fejemben, fújomtam kívülről.*

Persze kocsival mentünk megint és kifogtuk a török hordák délre vonulásának kezdetét,
így az utolsó pillanatban Röszke2-t választottuk, ahol kb. 5 perc alatt léptük át a határt.

Persze az ott megspórolt 2 órát még Szerbia északi részén elvesztettük egy fizetőkapunál, 
ellenben így behatóbban tanulmányozhattam nyaralásunk első naplementéjét.

Persze Tóniban megint kételkedni kezdtem, tán nem is ember, mert végigvezette az éjszakát. 

Hajnali háromnegyed 5-kor érkeztünk görögi földre, amit abból hittem el, 
hogy rögvest  kabóca koppant a szélvédőnkre és pontosan ugyanabban 
a pillanatban az egyik bokorban felzendült valamelyik rokonának a hangja.

  Persze.

Az útnak ezzel közel sem volt vége, hiszen jött még vagy 500 kilcsimetri autókázás, 
minek végén aDrágám már csak a hajókötélbe kapaszkodva volt képes talpon maradni.**

Nyaralásunk második és egyben utolsó naplementéjét 

a kabin ablakából szemléltük egy kimondottan rövid ideig,

utána csak a hajómotor mormolását hallottam és filmszakadás.

Hajnali fél 4-kor a hangszóró és a török partok látványa ébresztett,***

negyed 5-kor meg a Nissos Rodostól is sikerült elköszönnünk.

Mire a szállásunkra értünk, éppen pirkadt, a közelben rekedt kabóca próbálgatta hangját. Akkor még fel sem tűnt, hogy az itteniek kettőt-hármat brekkentve melegítenek be, hogy aztán egyetlen pillanatra se hallgassanak el a nap folyamán, sőt, az elkövetkező 10 nap folyamán se, sohasenem.

Hali, Chios, megjöttünk! Mit tartogatsz minekünk?

Például az első napkeltét.

Szoba kilátással, rálátással, visszacsillanással.

😂

* Azért van egy kinyomtatott változatom is belőle.

** Ez sem nem igaz, képtelen volt egy pillanatra is nyugton maradni, zsizsergett és fecsegett és mászkált folyamatosan, ebből tudtam, hogy végtelenül fáradt. A kép meg azért készült, hogy érzékeltetni tudja a behemót méreteit.

*** Az eredeti terv az volt, hogy Törökországon keresztül kocsikázunk a tengerig és majd onnan kompolunk egy picurit, csakhogy itt a pandémia és nincsen személyforgalom a két ország közt. Pedig a Boszporusz hídján jöttünk volna át napkeltekor.