A sziget középső részén

tartunk nyugat felé. Minden áldott reggel a tengerszintről indulunk, kb. onnan, középről,
 ahonnan a tenger kékje a semmibe vész. Emelkedtünk eddig úgy 440 métert. 

A látvány lélegzetelállító, ezért újra és újra megállunk bámészkodni. A sorjázó

 hajtűkanyarok közt egyébként is ajánlott szusszanni egyet-egyet, hogy újult erővel

 rohanhassunk bele a következőbe. Itt egy hegycsúcs, ott egy nagyobb, mind kopár 

és lehet bármennyire meredek, a tetejére mindegyiknek lobogó került. 

Mai első állomásunk Chios legfontosabb középkori műemléke, a világörökségi védettségű Nea Moni monostor. Nagggyon szent hely, ezt a bejárat melletti avitt ruhagyűjtemény is mutatja.*

Nyitva délelőtt 13 óráig, belépés fejenként 4 euróért, hőmérsékletmérés után és maszkban. 

A terület nagyobb része rom, az 1800-as évek viharai után csoda, 

hogy ennyi is megmaradt a valaha csodás épületegyüttesből.

Az ilyesmi gondos görögi állagmegóvásoknak köszönhetően izgalmas köztük bóklászni.

A romok közepén egy nem túl nagynak tűnő "kis" bizánci templom áll,

gondolod ezt, aztán belépsz és ott mintha kitágulna a tér. Falak nőnek föléd és hirtelen mintha távolabb is lépnének tőled. Pompás. Az ámulattól azt is elfelejtem megkérdezni, lehet-e bent fotózni. Pazarul összeállított márványpadló, arannyal futtatott mozaikokkal cizellált kupola, keresztek sokasága, gyertyák, amiket az utánunk érkező görög turistacsoport tagjai gyújtottak kérelemül és amiket távozásuk után a pópa menten elolt egyenként.**

 Magaméi helyett mások képeit sorakoztatom hát ide.

Az ezeréves komplexum épületei közül több kiállítótérként működik,

ebben meg három apáca lakik elvileg.

Van itt még valami, nemtommi, amit csak érzek, amitől menekülésszerűen távozunk***.

Pár kilométerrel odébb az Agioi Patereshez kanyargó úton keresünk

és találunk tökéletes rálátást a Monira.

A két templomot jelezett ösvény köti össze, kínálva élvezetesnek ígérkező gyalogtúrát.

Mi a látvánnyal beérjük, hát igen, a távolból mennyivel emberibbek a kolostor léptékei.

Avgonyma lenne a következő megállónk, ha a falu határában nem állná utunkat egy rendőrautó. 

Tűz ütött ki a szigeten, oltják földről és levegőből, helikopterrel és repülővel.**** 

Chios talán legfőbb attrakciója szerencsére egy kanyarral idébb található. 

Anavatos fellegvárosa egy hatalmas gránitszikla tetején csücsül.

Íme! 

Nem tudni, kik és mikor alapították, de az egyértelmű, miért ezt a sziklát választották lakhelyül. Tetejéről messzire ellátni ellenben remekül védhető, szinte bevehetetlen.  

Lóval, szekérrel, jelenleg gépkocsival is elég magasra fel lehet jutni, 

hely is akad bőségesen a biztonságos parkoláshoz,

ráadásul egy fán (csalogatva elfelé emellől) mindjárt három kabóca nyitogatja a szívem,

 kapom le őket vígan egyállásból. 

Jó lesz ez, gyerünk!

Hupszi! 

Az egyetlen szűköske utcán fém szerkezet és csekély számú nézelődő nehezíti a járást.

A házak tipikusak: szorosan egymás mellé épültek, 

kétszintesek, apró ajtajaik, ablakaik üresen tátognak

és az egykori fatetőzetnek egyiken sincs nyoma már.

Hupszikettő, nincs tovább, nem lesz bevéve a fellegvár.

Felújítás miatt bizonytalan időkre zárva.

A chiosiak világéletükben békés népek voltak. A masztix és a citrusok szépen hoztak a konyhákra, 

az adó befizetése után is maradt annyi bevételük, hogy abból emberséggel megéljenek.

 Hidegen hagyták őket az 1800-as évek függetlenségi törekvései egészen addig, míg 

a számosziak maroknyi csapata fel nem tüzelt néhány helybélit az oszmánok elleni harcra.

A megtorlás nem maradt el, az elkövetkező négy hónap során 40000 török katona szállta meg Chiost. Borzalmas vérengzést rendeztek: a 120 ezer fős lakosság háromnegyedét megölték. Elpusztították a 3 évnél fiatalabb gyereket, a 12 évesnél idősebb férfiakat és a 40 év fölötti nőket. 

Az életben hagyott fiúcskák mehettek a szultán hadseregébe, 

a kislányok és a fogamzóképes nők sorsát nem kell ecsetelnem. 

Rengeteg asszony inkább a mélybe vetette magát gyermekeivel. 

Azt mondják, csontjaikat ma is ott megtalálni.

Becslések szerint összesen 2000 embernek sikerült életben maradnia a szigeten.*****

A nemzetközi felháborodást kiváltó gyalázat Delacroix-ra is nagy hatást gyakorolt, 

a Khioszi mészárlás című képét biztosan ismeritek. 

Hát így szól a szellemfalu "meséje."

Innen az fura érzés, ami a szigeten újra és újra megérint.

Az a furcsa vibrálás talán a bizonytalanságból ered: mintha a helyiek sem tudnák 

eldönteni magukról,  görögök-e ők vagy törökök?

Sokmindent összeolvastam a szigetről a felkészüléskor, de a történet csak itt, 

Anavatos sziklája alatt lesz iszonytatóan kerek.

 

És amit idefelé hiába kutattam a szememmel, az most minden útkanyarban elém tárul:

nem ereszti el a szemem

és nem a szívem. ******

Ideje szelídebb partok felé eveznünk, következzen Lithi, 

a sziget általunk látott egyetlen homokos strandja.

És tessék, ketten azaz ketten vagyunk a strandon összesen,

holott különösen családosoknak ajánlott ez a hely. 

Lassan mélyülő víz, tavernák, bícsbárok, napernyő akár 1 frappé mellé.

Ez is mennyire jellemző már: itt rajzolgatok,

és közben Trachili tornya jobban hívogat, viszont az már egy másik nap.

*

Készültem előre, felvettem a legzártabb felsőm és biztonságilag kendőt is hoztam, hátha mégsem lennék elég illedelmesen kinéző. És nem vagyok az, tényleg. A főtemplomba lépve rosszallóan mutogat lábaimra a pópa, így kerítem rögvest magam köré a kendőt. Tóni röhécsel, annak kapcsán sokkal szexisebb vagyok, mint nélküle. Ja, én, meg az 50 éves bájaim. Különben a szemérmetesség kizárólag a templonyon belül kívánatos, ajtaja előtt ugyannak a pópának illegeti magát széles mosollyal és hajtincsét ujjai közt tekergetve egy szőkeség. A cicázás bezzeg itt a szakállasnak sincs ellenére, hasát düllesztve ringatódzik előre meg hátra elégedetten, és mélyíti hangját meg bársonyítja, hehe. 

**

Valójában az igazság az, hogy egyáltalán nem akarok kattogtatni sem itt, sem a híres Trapézában, a szerzetesek egykori étkezőjében. Ennek nevezetessége a majd 18 méter hosszú, épített, márványborítású asztal, térdmagasságban kétöklömnyi mélyedésekkel. Azokban a lyukakban tartották a szerzetesek az evőeszcájgjaikat. Hiába biztat fényképezésre a teremőr, mintha lefogná valami a kezem.

*** 

Pedig az osszáriumban nem is jártunk. 

3500 nőt és gyereket gyilkoltak halomra itt a törökök.

****

Csodálkoztunk is, milyen nagy ma a légiforgalom.

*****

52000 embert lemészároltak

52000-t rabszolgaságba taszítottak

21000 elmenekült a szigetről

******

Ó, ha író lehetnék!

Ezt nézd meg!