Mastichochoria

a neve a sziget déli, masztixtermő részének, ennek jelentősebb falvait látogatjuk meg ma.*

Az Armolia nevezetű kis település melletti legmagasabb dombon

meredeznek az 15. században épített Apolicha várának romjai. 

A genovai időkben itt intézték a masztixfalvak hivatalos ügyeit. 

Jól jelzett és laza turistaút vezet a hozzá, pár évvel ezelőtt megmásztuk volna.

Első valódi állomásunk Vessa. A település három irányból is megközelíthető, 

Agios Georgios felől szerpentin terelget hozzá, arról a leglátványosabb.

Na ugye, mennyire hívogató?

A betévedőket ez a terecske fogadja, hatalmas eukaliptuszok árnyékában két taverna.

Ez a központi rész a falu legmélyebb pontja, 

innen jobbra és balra keskeny utcácskák vezetnek felfelé.

Vessa tipikus masztixfalu: a  kis alapterületű, kétszintes házak szorosan egymáshoz épültek,

 így alkotva védőfalat a település magja köré. Belső toronnyal rendelkezett, 

ahová támadás esetén visszahúzódhatott a lakosság. 

Gazdag település volt, ültetvényein kiemelkedően jó minőségű masztixot 

termeltek. A török hódoltság idején az adót is ebben fizették, sőt, 

a legjobb minőségű terméket szolgáltatták be, az pedig a szultán háremébe került.

😉

A falu ma szinte lakatlan, hiába újították fel sok épületét. 

A pandémia miatt egyetlen vendégháza sem üzemel.

 

Elbűvölő pedig, folyamatosan lelkendezünk.**

Ennél keskenyebb sikátort sem láttam még soha.

 

Egy másikban nénike hímezget, kihallja örömünket az idegen szóból és valami hihetetlenül

 mélyről jövő szomorúsággal énekelni kezd. Talán az elmúlt időkre emlékezik, azokra,

amikor a fiatalok nem csak festett képekként voltak jelen a faluban,

vagy a nehéz munka gyötrelmére,

 

az öregek magányára és szegénységére.***

Kihaltak az utcák, a házak,

 beszédes a csend.

Nyugat felé folytatjuk utunkat.

Újabb falu, Elata, távlatilag, 

aztán át is érünk a sziget nyugati oldalára, ahol valószínűtlenül kék vizű strandok 

öblei sorakoznak egymás után. Ez itt például Didyma.

Mesta a következő megállóhely. Valahol oldalról, egy autószerelő műhely mögött éppen

 csak sejthető bejáraton jutunk az egyik utcájára.  Ez most határozottan szerencse,

mert ennek köszönhetően ejtődik meg második találkozásom*** a masztix-szal.

A Kanellos lukumádesze masztix-szal ízesítétt mézbe tunkolva mennyei, 

képes az ismét elképesztő habú frappét is magasan felülmúlni.

Vessával ellentétben Mesta él, azt is mondhatnám, pezseg.

Derűsen köszöngetnek vissza az idősek, hosszan nyújtva és mélyítve az é-t: kaliméééééra. 

Macskaköves utcáin minden ház előtt növényeket nevelnek.

 

Pyrgiben tengelicét zárnak ketrecbe, hogy énekeljen a helyieknek, 

Mestában ilyesmire nincs szükség, hisz teljesen hétköznapi vendég 

a madár és fészket épít a fecske.

Mestának semmivel össze nem téveszthető illata van, aprókat szimatolva 

találom meg a forrását: ánizst és masztixot égetnek esténként az utcán.

Főterén áll Chios legnagyobb temploma,

az új Taxiarchis.

Naná, ajtaja nyitva, hangos szóval invitál befelé két öregasszony,

hagyjuk már kint a magyariban elvárt megilletődöttségfélét.

Ó, ti szentcsillárok sora!

És ha a Jóistenke imád hallatán mégsem teljesítené kívánságod,

még mindig ott a vészhívó a templom tövében.

Mesta labirintusából nem akaródzik megszabadulnom, szeretném bejárni 

mindegyik boltozatos utcáját újra és újra. Végül mégis megtaláljuk a főkaput 

és azon keresztül hagyjuk el az erődfalut.

Négy kilométerrel odébb Olymbi vár, ami után a leginkább vágyakoztam. 

Ott a neve, b-vel, tehát nőnemű(?), akár szívemcsücskéé.

Sikerül "kiharcolnom" a főbejáratot, ami Pirgy és Mesta elegyével kecsegtet.

Innen el sem véthető a járás, egyenesen a főtéren álló toronyhoz visz az út. 

Szinte ép, használják is, kafenionok kiülői körülötte, mégis felemásak a benyomásaink. 

A falu elhanyagolt, lakói épp oly bizalmatlanul méregetnek,

mint ez a macska az egyik betáblázott ablakon.

A lakatlan házak ajtajára színes életképeket festettek a múltról.

A szellemlakók láttán

elszontyolodom.

A legépebben megmaradt településszerkezetű masztixfalu fél óráig, ha marasztal.

Utunkat dél felé folytatjuk, mert ott található a csak 1985-ben felfedezett cseppkőbarlang.

 Nyári szezonban hétfő kivételével 11-18-ig látogatható és a guglimaps szerint nyitva. 

Elvileg, mert a jelek szerint idén még nem nyitották ki kapuját.

Irány a part, hűsöljünk habokban! 

Az út két oldalán százméterenként táblák:

lőtér, fémtárgyakat semmi esetre ne gyűjtögessünk!

Marhajó, tán mégsem véletlenül asszociáltunk egy bizonyos robbanószerre.

Agia Dynami strandjai ettől függetlenül azúrkéken hívogatnak.

A közelebbi öböl fürdőzőkkel teli, a túlsón viszont csak két alakot látni.

Amint ránkeszmélnek, könyveik rendeltetésüktől eltérő használatba kerülnek.

A víz isteni, a bejutás a hemzsegő tengeri sünök miatt kissé körülményes.*****

Visszaséta 200 méter, lépéseink száma ma alig 7000.

Chios déli, masztixtermő vidékétől ezzel a képpel búcsúzom:

előttünk a messzeségbe veszve, 25 ezer hektáron 

több, mint egymillió életet adó fa zöldül.

Elég sokat olvastam már róluk, tudom, amelyik águk virágozni kezd, azt levágják és földbe dugják, hajtatják. 5-7 éves korában terem először masztixot, 15 évesen éri el terméshozama csúcsát, 70 éves kora körül kezd kimerülni. A cserjék átlagos hozama 150-180 gramm masztix/év, de kivételes esetben egy növény akár 2 kg-ot is képes teremni, viszont olyan is akad, ami csak 10 grammot ad. A hímivarú növények sokkal produktívabbak.

Sok mindent megtanultam tehát a masztixról, de azt máig sem sikerült megfejtenem, 

hogy némelyiken ez minek itt?

*

Valójában két nap alatt.

**

Tóni itt kezd ajtókat fotózni

***

A műanyag széket annyiszor látom kicsi falvakban, házakon belül is, konyhaasztal mellett, látványuk mindannyiszor mellbevág.

****

Tegnap nyers masztixot rágcsáltam próbaképp. Inkább érdekes, mint finom, viszont furamód igen hamar függőséget okoz (nálam), rágcsálom később is, ha utamba akad egy újabb fa.

*****

Persze pucérék is tudják, honnan a legideálisabb a vízbe csobbanás, naná, ott fekszenek pont középen, még mi szemérmeteskedünk. Tóni próbaképp megejt egy mikronudizást.