Amikor tavaly, hazaérkezésünk

után egy héttel kezdtem összeszedni a gondolataim Karpathosról, a szemem elé került 

Sarah kisfilmje. Ennek is a záró képsorában, 22:50-nél az a szikla tetején álló kápolnácska. 

És bár nem szoktam emlegetni túl sokat az égieket, de akkor kicsúszott a számon, 

hogy Tejóisten, ez meg hol van?

Na, a Zuram nyomban előszedett immár 3 térképet, nagyítót és viszonylag rövid idő alatt
kiguglimapszozta, ez nem lehet máshol, csak is a Profitis Iliason. Az egyiken. 

És akkor nyomban el is dőlt, hová megyünk 2016 nyarán.

Egy hónap múlva már iggazi, renndes, bakkancsos túratérképünk volt, postán jött Göröghonból.

Az első kettő és az utolsó innentől kezdve nem bírt jelentőséggel.

Aztán majdnem beszereztünk egy sátrat, hogy éjszakázni is tudjunk egyet a szabadban. :)

Szerencsére a vadkempingezésre mégsem került sor, mert képbe került egy fénysugár. :))

Végül július első hétvégéjén tulajdonosai lettünk két tökéletes hátizsáknak, olyanoknak, 
amik nem tapadnak az ember hátára, ellenben simán besüvölt mögéjük a szél. :)))  

Ezek a beléjük igen tökéletesen passzoló kétliteres ivótasakok. :))))

Az utazás előtti napon összedobtam az egyik kiszuperált nyári ruhám alsószoknyájából 

ezt a valamit, aminek létjogosultságáról akkor nem igazán lettem meggyőzve. 

Férfihóbort, gondoltam, azaz férji hóbort. :))))) 

És most tessék megkérdezni, mi a csudát fogunk még ott újabb 7 napon keresztül nézelődni

K A R P A T H O S O N

?

A már-már megszokott földi patchwork,

a szelíden gomolygó égi tejszínhab

és a nyugvó nap utolsó sugarai után

kissé extrém lesz a hálidéj.