Na, kellett

neked blogot írni, az összes szomszédasszony kinn ül a teraszon... ébredek a férjem
 ilyesmi zsörtölődésére első reggel. És valóban... ott vannak, bámulnak keletre mindhárman,
előttük a következő pillanatokhoz elengedhetetlen felszereléssel. 

Lesskifotó!

Ébred is Nap őurasága hamarosan,

és miközben a kávét kortyolgatjuk, belenyugszunk...
Ez még akkor is szép,  ha most nem a régi szobánkat kaptuk.

Különben itt még az ágyból is nézhetném, ha Tóni nem úszna be elém 

azzal a két csészével újra és újra csupán a fotó kedvéért.

Gyorsan szerzünk egy autót, pirosmetál, nem lesz belőle teve, már csak azért sem, 
mert némileg gyorsabb és erősebb a tavalyinál, ámde minimum kettőször annyit zabál... 

és alacsony... rettenetesen alacsony... Hyundai i10...

Aperinél kecskék még mindig a helyükön (pölö ezért szeretem a szigetet, ezért az állandóságért), dűlőút, nagy építkezés, kis kaptató,  kezdődik az ösvény.

Villámgyorsan elmaradnak mögöttünk a fák, 

az a fránya szél meg csak nem akar a nyomunkba szegődni.

Negyven fok, az első 3 percben szakad rólunk a víz, hurrá, nyaralunk!

Gyertek velünk hegyet mászni!

Már majdnem megbánom, hogy elindultunk, amikor felbukkan előttünk ez. 

Megörülök, úgyis felírtam a noteszemben: lépcsőket fotózni!!!

Tessék, milyen szép sima némelyik grádics, ennek közepében lik, likban kavics, hagyom benne, 

játszhasson még pár száz évig velük rezegtetőst a szél. (Pedig annyira de ki akarnám venni.)

Valaki sok-sok évvel ezelőtt ugyanígy elbámult a jelenségen és elejthette a vízhordó korsóját,

mert a fülének kettő szép összeillő darabjára "akad" mellettem a férjem.

Nem tudja senki, de nektek elárulom, itt épp régészeti feltárás zajlik, 

egy újfajta vízsugaras technológiával. 

És igeeen! Ott vaaan! A fejééén! Bevááált!

Az idegenlégiósnak látszó egyén nyakát alsószoknyám darabja védi a leégéstől.

Mert kegyetlenül meleg van, már megint nem jár erre semmi élőlény rajtunk kívül, 

csak azok a feketék, természetesen, párban, persze, árnyékban.

Ketten együtt  95 évesek vagyunk, nyilván csak emiatt tesszük meg 

másfél óra alatt az elvileg 45 perces utat.

(Meg minek is rohanni, minden napunk szépen kiszámolva megint.)

S amint a filmben is, valóban pazar látvány fogad körben-körben-körben.

Itt van minden, amit szeretek avagy ami itt van, azt mind szeretem.

Végre fúj a szél, rögtön megtalálom a helyem.

Eszméletlen a nyugalom, csak néhány bogár zúg el a fülem mellett.

 Jobbra lenn Achata öble, szaporodnak a parton a nyaralók.

A zászló alatt esővízgyűjtő, túlélőkém beleiszik ééés...

azégadtaegyvilágon semmi baja nem lesz tőle,

vagy mégis, mert innentől a legváratlanabb pillanatokban támad szelfizhetnékje.

Mikor végre megunja, magára hagyom pár percre, vár a magassági pont.

Igazán... khm... alacsonyan vagyunk...

...498 méter...

Na de mi van a kápolnában? A szokásos rendetlenség 

(ezen mindig mulatozok egy sort, használják, de nem tisztítják, vajon miért, tán kikopik belőle a szentség) 

közepén Markosz könyve.

A 82 éves bácsi abból űz sportot, hogy minél többször menjen fel erre a Profitis Iliasra.

1995-ben kezdte, 2015-ig 3000-szer tette meg az utat, összeszámoltam.

Ma még nem járt itt.

Persze a füzetben bárki hagyhat üzenetet, ez akár tőlünk is származhatna.

Egy másfél órácskára van kalibrálva a belső óránk, ennyit töltünk most is a hegytetőn.

Lefelé könnyebb jönni, pláne azért, mert nem az öreg útján haladunk, hanem kerülőn, 

lankáson, de ezzel csak most szembesülök, amikor megtalálom ezt a filmet.

Rekkenő a hőség, a szél odafönn maradt,  fogy a vizünk, fogy a szuszom, többször is 

megállunk pihenni. Itt például órákig tudnék ücsörögni nagy nyugodtan 

és közben írnék mesét arról  szép hat fácskáról a túloldalon.

Mire leérkezünk, úgy kikészülünk, hogy az eredeti tervvel ellentétben hátat fordítunk 

a strandnak és irány Pigadia.  Akár azt is mondhatnám, ennyi volt a mai nap.

De ha ma ennyire kipucsultunk, mi lesz holnap meg azután?

Késő délután, csekélyke 3 órás Kalimérás ejtőzés után összeszedelődzködünk. Tavaly a város határában megakadt a szemem valami furcsa képződményeken, azokat keressük fel.  

Ugye milyen érdekesen nem jelentős?

Vagy mégis...

...innen tökéletesen látszik Poszi titkos barlangjának bejárata, de csak innen.

S miközben egyre közelebb jutunk a radarokhoz,
(Profitis Ilias námbertú)

a tenger fölött vastag párába takaródzik Kassos.

Zárásul kattinthattok még egy szelfire, emlékeztetőül:

miként amortizálódik lefelé ez a kettő a nyaraláson.