2016. július 30., szombat

Tulajdonképpen

tökéletesen bevált a saját készítésű kapcsos könyvem. Ragyogóan megfelel 
a munkás hétköznapokra és most sem véletlenül húztam alá azt a jelzős szószerkezetet.
Bizonyos esetekben nagynak, mi több, óriásinak bizonyul. Például teljesen felesleges az embernek ilyesmit hurcibálnia magával túrázások során, már pedig oda is kell notesz meg toll. Néha...

Szóval, ideje volt váltanom egy kisebb formátumra és amikor megláttam ezt, teljesen 
odáig lettem meg vissza. Kábé fél percig töprengtem azon, hogyan tudnék valami jó kis borítót
összepecsvörkölni, de aztán igengyorsanhirtelen letettem erről. Adegy, mostanában 
elkerül az ihlet, a kedv és a türelem varrásügyileg, adkettő, ehhez bőr kell. 

Egy szép, vastag, egészséges marhabőr.

Na, el is rohantam a nyári szünet legeslegelső napján oda, ahol ami nincs, az nem is létezik,
ámde a darabbőrök közt hiába kutattam... egy egész tehénke ruhájával meg ugyan mit kezdenék? Arról ne is beszéljek, mennyibe kerülne... Vegyem meg inkább egy kecskéét, tanácsolta 
zeladólány, 5 ezer pénz per négyzetméter, egy egész kecskécske lehámozott ruhája olyan 
4-4,5 négyzetdeciliter lehet. E ténytől úgy meglepődtem, hogy azon nyomban
 letettem a vásárlásról és hazarohantam. És persze egész úton azon morfondíroztam, 
tényleg nagyon nagy baj van az oktatással.

Persze nem ám ezért nem vettem semmit, hanem azért, mert eszembe jutott, 
hogy sok éve a cipészek gyöngyétől szereztem egy szép darab hasított bőrt. 
Valahogy megerősítem, elsőre, próbának jó lesz az.

Egy délutánnyi takarítás mókolás után megszületett az én midori travel book-om.

(Azóta kapott még két fagyöngyöt a megkötőkre.)


A méretei nem szabványosak, de a gumizása igen.


Ezekbe kell belefűzni egy-egy füzetet és ha a másik gumit megfelelően beleapplikálom, 
akkor akár a teljes repertoárt magammal vihetem. Plussz egy valamiféle tartót.


 Jelenleg öt tölteléknotesz áll rendelkezésemre, természetesen mind saját gyártású, 
itthon fellelt papírokból, a már jól ismert ajándéktasakokból például.


A kedvencemhez egy bizonyos fájdalomcsillapító tapasz dobozát használtam fel,  ami  belülről
 ilyen szépséges. Ez az egy pozitív hozadéka van a reumatikus fájdalmaknak.


Fogadom, kitaláljátok, a következő dobozok kinyitásakor minek örültem meg leginkább.


Szóval, térkép a helyére,


logo kitalálva, berajzolva és


az erre nem véletlenül hasonlító midorim utazásra kész. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...