kaptam a keretezett házi áldással kapcsolatban, így ehhez készítettem nektek egy kis útmutatót végre. Vééégre, mondom, mert az utóbbi időben sem a varráshoz, sem a blogoláshoz nem éreztem magamban különösebb késztetést, pedig időnként igen mélyre burutykáltam.
Siccc!
Pesszimizálódásnak itt nincs helye, pláne, mert oly örömmel munkálkodtam
az alant mutatotton, minőt már igen régen éreztem tűforgatás közben.
...
Legeslegelső lépésként vasalj ki alaposan, sőt, gőzölve vasalj ki egy megfelelő méretű lenvásznat! Fogj egy átlátszó plexi lapot, ragaszd rá maszkoló szalaggal a mintát tartalmazó papírt, arra ugyancsak maszkoló szalaggal a textilt!
Most elővehetnél két nagy stóc könyvet, aminek a tetejére feltehetnéd ezt az egészet
és
alulról megvilágíthatnád az asztali lámpával, de most nyár van és a reggeli napsütés
kicsalogatja az embert a teraszra, aki bár annak látszik, mégsem naturista.
Elmélyült munka következik, igen lassan haladós, átszellemülős, hozzámneszóljos.
Írás közben a bal kezed mutatóujja és a középső ujjad között feszítsd
az anyagot, hogy az a helyén maradjon, ne csúszkáljon!
Haladj betűről betűre, sorról sorra, sztepbájsztep,
mert így irkálni gyorsan képtelenség,
hímezni meg különben is csak lassan érdemes.
Ha elkészült, ki ne hagyd a második vasalást... visszájáról, természetesen!
Innen felgyorsulhatnak az események.
Géppel rögzítsd a nagy nehezen megtalált csipkét és selyemszalagot!
Vékonyabb kartonból nyess le egy akkora darabot, amekkora a képkeret hátulja,
és egy annál körülbelül 2 centivel kisebb flízt!
Itt-ott kend össze a kartont ragasztóval,
majd egy erőteljes mozdulattal nyomd rá a flízt, hogy a két réteg némileg összeragadjon!
Ezután szabd méretre a fedlapot,
vasalj harmadszor és egyben utoljára, szintén visszájáról!
Nyesd le a fedlap négy sarkát, majd előbb alul-felül,
aztán jobbról és balról is rögzítsd ragasztóval a kartont a vászonhoz!
Fordítsd meg és nyugtázd örömmel, milyen határozottan s szépen haladsz!
Illeszd a képkeretbe,
tedd rá a hátulját,
fordítsd meg,
és miután ráteszed az egyáltalán nem feltűnő helyre a jeleteket, buborékzacskózd be,
hogy különösebb sérülés nélkül érkezhessen meg rendeltetési helyére!
De ez már egy másik mese lesz.
...
Sokáig keresgéltem házi áldásunk angol fordítására a neten. Jött elő többféle, de miénkhez
hasonlatos mantra-szerűséget csak ebből véltem kiérződni. Közben újra és újra rácsodálkoztam, hányféle vallás képviselői mondják ezt vagy egy teljesen hasonlót a saját nyelvükön.
Tulajdonítják Keresztelő Szent Jánosnak,
Lev Tolstojnak,
Sri Sathya Sai Babának, akit érdemes alaposabban megnézni, teszek is ide linket,
mormolják tamil nyelven,
de magáénak vallja az indiai Nishan Panwar is, aki egy húgomkorú fiúcska.
Valami azt súgja, a felsorolásom korántsem teljes.
Legyen zárásul a miénk is itt:
Ha ma varrnám, csakis magyarul tenném
és az angol nyelvű fordítást piciben a hátuljára ragasztanám.
Én régebben magyarul és németül himeztem egy Házi áldást. Keresztszemmel. Szerintem szép lett. Bekeretezték és sokáig a falon volt. De aztán kellett a keret és kivágták! Hát ez nem esett jól. Dehát már nem az enyém volt! Sokáig keresgéltem, mig megtaláltam a német szöveget. Én németül tanultam (az orosz mellett) és aránylag hamar megtaláltam.
VálaszTörlésSajnálom, hogy a tudomásodra jutott. Nagy öröm ilyet hímezni, nagy öröm átadni, nagy öröm látni, ahogy fogadják, a többiről meg talán jobb, ha nem tud az ember.
Törlés