2020. február 21., péntek

Tavaszodik, nem csak hiszem

Látom a feketerigók hangos kergetőzését, a cinegék, vörösbegyek, 
kenderikék egyre vidámabb röptét és kerekedő begyét.

A szikrázó napsütés a Pilisbe* csalogat, öt hónapja jártunk ott utoljára.

Ott folytatjuk, ahol szeptemberben félbehagytuk: akkor az Ördög-toronynál 
meg a Kis-Szénásokon ücsörögtünk csöppet, most a Disznófőhöz tartunk. 

Piliscsabán a Kálvária utca végén parkolunk, domboldalának fenyőit újra megcsodálom.


Átvágunk a lőtéren, ahol már nyoma sincs a Sorstalanság díszletbarakkjainak. 
A végében zárt kapu mellett 


 a mászást könnyítő átjáró.


Pár 100 méter után újabb kapu jön, rajta egy csavar rögzíti a láncot.


Jelzetlen az út kaputól kapuig, valami erdészeti összekötő lehet.
Pont ezért szép, és mert csendes és nyugalmas.


Az avarban új élet ígérete: csírázni készül a makk.


A következő létra visszavezet oda, ahonnan az előbb kicsavaroztuk magunkat.


Innen egyenes út vezet a Disznófőhöz, állítja a férjem, de azt nem mondja, 
amit csak most látok a GeoMap-on, hogy az (idézem) "nehezen járható vadcsapás".

Hát persze. Tudhattam volna.

Komoly ásatások nyomai mindenütt, a hely** a feltárókról kapta nevét. 


Tölgyerdőben makk egy szem sem...

Aggasztó kissé. 
A meghalásnak nem a legkellemesebb módja a vadkan(ok) általi felkoncolás.

Valaki nagyon éhes itt és az a valaki sokan van...


A távolból röfögést hallok, hallucinációmra Tóni kucugással még ráerősít. 

Szinte pánikolok!

Elterelésül manóügyekbe bonyolódom, ez a medencéje


az itt lakónak, nézd, még rámpa is vezet a kuckójához.
  

Régóta nem járt erre senki, az őszi avar elfedi az ösvényt. 
Bóklászunk a fény után, amerre a hegy emelkedik,


ahol a kidőlt fákat szú rágja pókosra.


Egyórás séta után ott van előttünk az, amiért jöttünk, nagytotálban.


Szemben, ahol a fenyők magasodnak, állítólag az a Disznófő legmagasabb pontja. 


A gerincen futó utacskán továbbhaladva még kedvesebb a kép, jobbra a szelekkel,


viharokkal dacoló fácska még alszik magányosan.


Emitt, az erdő tetején 


már színesednek a gallyak, éled a természet.


Ébredek én is, remekül érzem magam, ezeken a hepehupákon csak a zergék járnak meg mi.


A mészkő morzsaléka Kimolát juttatja eszembe, 


ez a partoldal a halasi homokbuckákra emlékeztet


a csúcson, a fenyők fölött csak a szél fütyül.

 

Itthon vagyok, ragyog a nap ránk, 
hajlandó vagyok elfeledni a vadcsapást.


385 méterről bámulunk lefelé. 
Valahol alattunk van a jelzett út, amin visszamegyünk némi kerülővel,


előtte ugyan megállít a hegy legszebb oldala


a legkedvencebb színeimmel.


Kis kóválygás után rátérünk a járt útra,


majd az ember által összekaszabolt fák irányítanak előre a kék jelzésen.


Legalább a koronájuk égi kékbe kapaszkodik.


A vízmosás fölött kidőlt fa, 


rajta az ősz gombamúmiái ácsorognak rendületlenül.


Emitt már nyílnak az első hóvirágok, apró szirmaik épp csak elváltak egymástól.

 

Tulajdonképpen ezért akartam idejönni, a tavasz törékeny hírnökeiért.

"Megkaptad a jelet, mehetsz."

Az út*** a Bükkös-árkon, majd a Kőris-völgyön keresztül végképp hazafelé vezet.



 A vaddisznók elmaradnak mögülem****,


de csak azért, mert ezen az átjárón képtelenek átnyargalni a csülkeikkel.

*
Akarom mondani, a Budai-hegység legszélébe.
Az Kálvária utca túloldala a Pilishez, ez a fele a Budai-hegységhez tartozik.

**
Hegy, de csak nálunk...

***
Összességében valami 9 kilométer lehetett 
2020. február 16-án, vasárnap.

****
Bezzeg, ha idejében ki vagyok oktatva vadkanügyileg,
akkor még meg is interjúvolom a felém kocogó agyarast,
mint a kék kabátos néni.
Hm... vajon miről diskurálhatnak?

7 megjegyzés:

  1. Ha valaki mégis rászánja magát és utánunk jön a Szarvasfogón át, ezt az írást mindenképpen olvassa el.
    https://alaptabor.hu/2018/03/15/vaddisznotamadas-eselyei-a-valosagban/

    Vagy keresse meg a kék kabátos nénit…
    https://drive.google.com/file/d/1zyP6y9O0C5I7l90rPqjoLwAE5Rq9vbXU/view

    VálaszTörlés
  2. köszönöm ezt a jó kis beszámolót!

    VálaszTörlés
  3. Jó kis kirándulás, itt még nem voltam. A képek szerint szép tavaszi időtök volt. Írtam e-mailt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem annyira preferált a hely, ilyenkor főleg nem. Olvastam, írtam...

      Törlés
  4. Nagyon szép kirándulásotok volt. Mi is jártunk itt, már kétszer, de most én is újra kedvet kaptam hozzá 😊 csak jönne már a tavasz!
    http://karpatutak3.blogspot.com/2015/01/disznofo.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen véletlenül került képbe ez a hely, egy másik "dombhegy" után kutakodtam a térképen a közelben, amikor megpillantottam a Disznófő nevet. Rákerestem a neten és a Te blogod jött először elő. Mutattam a férjemnek a képeket, az utat persze ő nézte ki valami térképről. :) Visszafelé arra jöttünk, ahonnan Ti mehettetek.
      Tetszett a bejegyzésed, más időben, más színekkel ugyanaz az érdekes hely. Szóval most is Ti invitáltatok. ;-)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...