Valamikor

réges régen, a nem oly messzi kisvárosban élt egy lehányzó. Ez a lehányzó végtelen nagy

 örömét lelte nem csak a könyvek olvasásában, hanem azoknak birtoklásában, ezáltal 

beszerzett két jókora polcot, amit aztán dugig, sőt, azon is túl megtöltött 

mindenféle fontos és számára egyáltalán nem fontos lapoznivalókkal*. 

Aztán annak a lehányzónak az  élete gyökeres fordulatot vett, mivel megtalálta életjének 

a párját s mindazonáltal annak új értelmét. Fogta a két könyvespolcot és a töméntelen mennyiségű
könyvet és új otthonába költöztette mindet. Csakhogy az ember is hozott magával 

néhány kemény- és puhafedelest, ezáltal a két polcok kicsinynek bizonyultak kettejüknek... 

Valami ilyesmi lehetne az újabb mese eleje, de rögtön beugrik az a kép is, 

amikor az egykori  gázgyári lakótelep  egyik padján megpillantok egy művészeti albumot. 

Van vagy ötkilós, olyat az ember el nem veszít véletlen, esetleg csak szántszándékkal. 

Másnak az örömére.**

Ott a szög tehát, a gondolat szöge...

Tehát kinőttük a polcokat és hiába vettünk újabb behemótot és hiába tárolunk a lakás 
szinte bármely szögletében könyveket, újra és újra tarthatatlanná válik az állapot.*** 

Nem segít más, csak, ha időnként szanálok. 

Jaj, könyvet selejtezni nehezebb, mint ruhát. Mert itt nem segít az a kérdés, hogy 

pozitív érzelmek fűznek-e hozzá? Mert ha véletlen nem, akkor tutira találok benne 

valamit, amitől mégis ragaszkodni kezdek az egyébként közömböshöz... 

Két évvel ezelőtt volt egy komolyabb selejtezésem****, azóta kínosan ügyelek az új rendre:

HA JÖN EGY KÖNYV, MENNIE IS KELL EGYNEK!

De hogyan szabaduljunk meg tőle?

Elveszítjük szántszándékkal.

Került közülük több is mindenféle kilátókba,

maradt villanypózna "polcán",

a szerencsésebbje utcai könyvtárakban kapott helyet:
selmecbányai utcasarkin,

vagy lévai közparkiban,

illetve a surányi könyvmegállósban, ami az egyik

és Kimoloszon, a kasztrósban, ami ugye a másik kedvencben.

Zalaszántón közvetlen a sztúpa mellett van a jó kis könyvrejtek,

a lékai vár lovagtermének falában is hagytunk egy kétkötetest 

és természetesen mindenféle szobákban szintén marad egy-egy.

A többiről, pláne a Szent Erzsébet szoknyája alá rejtettről nincs képem beszélni.

😶

Apropó... február 14. van, a Nemzetközi Könyvajándékozás Napja.

*

Merakönyvalegjobb társ, akarom mondani, barát.

**

Persze, hogy itt van a polcon... még...

***

És pláne fölösleges, mert a Kindle...

****

Azzal raktam tele Halason az egykori újságosbódé két polcát.