Valamikor ez a gyümölcs volt a jelem az óvodában. Még most is emlékszem, milyen szép-kerek-piros almát rajzolt aztán Éva néni, az elsős tanító nénim a füzeteim vignettájára, mert hogy az iskolába is magammal vittem az almaságot. Pár éve egy párnahuzat elejére varrtam, aztán zsupsz, már ment is a szekrénybe. Valami hiányzott róla. A napokban versek után kutakodva akadtam egy 11 éves kislány gyöngyszemére. Az első négy sor éppen elfért backstich öltéssel a blokk köré. Kész. Mehet vissza a szekrénybe. Vagy talán kéri valaki?
Minden gyerek szájára
boldog mosolyt csalnék.
(Sípos Lili)
ó nagyon jó lett, szerintem jól tetted, hogy ráhímezted ezeket a sorokat :)
VálaszTörlésSzép lett!
VálaszTörlésÉn is varrtam almás ovis zsákot, nézd majd meg!
Szia! Még csak most bukkantam rá a blogodra. Én biztosan kérném a párnát, ha még megvan :-)
VálaszTörlés