Megörököltem

egy nálamnál csupán egy esztendővel fiatalabb varrógépet médindödör. 

Szegény elég régen eshetett át az utolsó javításon, ha ugyan volt neki valaha is olyanja. 

Pedál nélkül ki sem tudtam próbálni, egyáltalán működik-e, ettől függetlenül 

nem volt kérdéses, hogy megtartsam(suk). Elcipeltem(tük) az egyetlen 

általam ismert varrógép-szerelőhöz, akiről ott menten ki is derült, 

nem szerel ő már varrógépet, csak abban az esetben, ha korábban azt nála vettem.

Aztán mégis rápillantott a gépre és felcsillant a szeme az illetőnek, sicc, 
számolgatott egy picit és mondott egy összeget. Egyesek szerint ennyit 

nem ér maga a gép sem, ellenben én boldogan mondtam igent.

Íme, ő az, a felélesztett. 

Ügyesen dolgozik: meglepően kellemes hangerővel és számomra tetsző, komótos tempóval.*

Alig várom, hogy elkezdődjön a nyári szünet és kipróbálhassam a díszítő öltéseit.**

Addig azonban lényegesen fontosabb dolgom van:

búcsúzkodom lassacskán a negyedikeseimtől.

*

Mondtam már, hogy nem villanyoznak fel a mai gépek, 

pláne, ha félmilkóba vagy annál is többe kerülnek?

**
Rozi ugyan csak 20 éves, de hímzőöltést varrni egyet se nem tud.

Titkon

abban reménykedem, hogy

 örököltem valamit a szüleim tudásából.

Harmadik nyáron virágoznak, 

ennek az egynek a kivételével, aki egy kissé komótosabb tempóban indul.

Tizenhárom éves a muskátlimatuzsálem.

Vasárnap reggel, mellesleg pedamókusnap 2019.

Szóval itt

a kosárban egy csomó rongy megint. Egy csomó régi rongy, mert újat naggyon régen 

nem vettem, azt kellene elpusztítanom előbb, amit felhalmoztam korábban.

Úgy 15 évvel ezelőttről maradtak meg, akkor varrtam egy csomó bézses táskát. 
Azokra a produktumokra jelenleg nem vagyok már annyira büszke, 
de azért megmutatom őket okulás/hökkentés kedvéért.

Mondjuk egyszerűen: sokan vannak és borzalmasak.*

Tehát ezek maradékaiból őrizgettem azt a néhány 1-2-3 tenyérnyi anyagdarabot,
mígnem eszembe jutott, hogy az új táskám mellé kellene egy nagyobb,
ami cipekedésre is alkalmas, nem csak olyan cukinőcis, mint a másik.

Pillanatok alatt felskicceltem egy lapra az elképzelésem, majd kipuzzléztam 

a szőnyegen a fedlapot és nézegettem sok pár percig,

jó lesz-e majd így:

A többi már csak rapszodikus kulimunka: 

összevarrás, szendvicselés, tűzés, 

(szabókréta kettőszázért)

táskaforma kialakítása, bélelés, talpazás,

fülezés, elölről, hátulról, kész.

 

S hogy valóban legyen benne pár kézi öltés

megtűzdeltem néhány kacskaringóval.

*

Ja, akkor 1-2 este alatt varrtam meg egy táskát, most kell hozzá minimum 1-2 hét is. 

Hiába, a gyakorlat...