Hervadatlan mikulásvirág

Készül az idei kalendárium, most csak ennyi publikálható belőle:

A cafatokat sem volt szívem kihajintani, így most a komódon három filc mikulásvirág díszlik. A valóságossal sosem voltam sikeres, minduntalan megkopaszodtak nálam, s aztán kimúltak szép csendben. Milyen dolog is ez! Nálam szokás életben maradni és virulni a növényeknek!

Rémségesen egyszerű elkészíteni őket, még sablon sem kell hozzá. A félbehajtott anyagból úgy nyírom ki a szirmokat, hogy mindkét végük hegyes legyen. Aztán az egyiket lecsippantom egyenesre és úgy varrom össze, hogy az egyenes végbe befogok egy gyöngyöt. Kéretik elnézni a kuszaságot, ezek a filcek alatt gyűrődtek ilyenné...

 

(az egyik) Mesterségem címere

Hazajött az emberem Laupheimből, ahol 5 napon keresztül nyomatták a fejébe egy ménkű nagy gép működési elvét. El sem merem képzelni, micsoda érdekfeszítő időszak lehetett... Tán a felét ha értem annak, amit magyaráz, pedig komolyan mondom, jó tanító lenne, igen képszerűen tud leírni mindenfélét. 

Nem látott sokat a vidékből sajna, csak az estéi voltak munkamentesek. Azért nem írom, hogy szabadok, mert akkor is hurcibálták ide-oda. Így került Ulmba, ahol jelenleg karácsonyi vásár zajlik. Fotózott nekem!

Dómot, diótörőket esti fényben...

Betlehemet körben nyargalászó birkákkal (itt épp elbújtak)...

Manókat a kézművesek portékái között... 

És hozott nekem valamit, ami fölött csak ültem percekig és vigyorogtam bambán, mint a vadalma... Imhol van az  icurka-picurka ezüstmedál: egy olló! 

A könyvnek, amit épp most olvasok, "Az öröm masinériái" a címe. 

Advent idején

Az első adventi kalendáriumom gyufaskatulyákból készítettem, melyeket birkaszőrrel vontam be, fejet és farkat kaptak no, meg egy helyes-bajuszos (látnokilag) juhászt. Éveken keresztül vártuk ezzel az iskolában a karácsonyt. Kissé poros már, tán rongyosodik is, de azért jó lenne, ha a 106-os teremben most is ezt nézegetnék a gyerekek. 
Nincsen róla fotóm sajnos, a régi sulim régi termében maradt.

Aztán voltak piros zsákocskák, ezeket faágra szoktam volt kötözni. No, ezek is elmaradtak tőlem, máig sem értem, hogy veszhetnek el dolgok egy költözés során... 

Évek óta ezek is máshol vannak használatban, bízom benne, hogy idén is 
előkerülnek a szekrényből:

A gyertyákat, csillagokat, gömböket, csomagokat apró patentokkal rögzítettem a fára. Emlékszem, jó sokat mókoltam a képpel, pedig jó, ha van 30x40 centis. Ekkora díszeket 
csak kézzel varrogat meg az ember lánya.

Ez meg itt a párja, nagyon gyatra képet találtam róla, hiszen akkoriban, mikor készült, nem volt ám még digitális fotózás! Ezen is patentoltam, pontosan 24 gyöngyből fűzött csillag és hópehely díszíti a téltündért. Persze itt nem a varrással töltöttem el a legtöbb időt.

Most megint készülődök,  szerdán újfent be kell üzemelnem 
az elsősöknek  egy kalendáriumot!