2019. május 5., vasárnap

Anyák napja...

...akarom mondani, anyáink napja van ma, hiszen 26. éve, hogy ezen a napon nem csak 
az én saját anyukámat köszöntöm, 
hanem áttételesen ugyan, de egyosztálynyi gyerekét is. 

Idén ezzel:


Negyedikesek vagyunk, most jutottak el a kölykök odáig, hogy az ajándékuk 
teljes egészében a saját munkájuk, egy kis lapozó, melynek elejére rajzoltunk életfát, 
hiszen az anya az élet maga, életünk eredendője.


Belsejébe szintén rajz került, melynek témája anya és én 
(vagyis ő, hiszen a tízéves rajzolta, nem pedig én).


A bal oldalra az anyukájáról írt fogalmazást mindegyik már-már kiskamasz. 
Nehezen kezdtek hozzá, akár ahhoz a fogalmazáshoz, amit hetekkel ezelőtt magukról írtak. Mert magunkról olyan nehéz írni, anyáinkról ezek szerint még nehezebb. 


Aztán mégis belelendültek és elcsendesedtek. 

Írtak, nekem meg eszembe jutott, hogy 3 évvel és 8 hónappal ezelőtt ugyanilyen
 odafigyeléssel, akkor még kidugott nyelvekkel rajzolgatták az állóegyeneseket. 

Bevallom, elérzékenyültem és óvatosan (nehogy észrevegyék)
elmorzsoltam a szememben egy könnycseppet.

Hamarosan kirepülnek.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...