Templomban térgyeplős

Persze ez nem olyan térdepelés ám, gondolhatjátok, bár az áhítat majdnem megvan 

az üvegpadló alatti Árpád-kori szentély okán. Az egyszerű, laikus, magunkfajta halandó

 közelebbről nem láthatja, mert odalenn állandósult a szentségimádás pontosan az oltár alatt.

Az oltár alatt, amelyben muránói ereklyetartóban ottan látható beépítve 

Szent Gellértünk sarokcsontja. Ergó azt imádják odalenn!?

Világosítson már valaki fel ezekről a vallási rituálékról, mert bennem általában meghűl a vér 

az ilyesmi ereklyéktől, anno Páduában a helyi Szent Ferenc megaszalódott nyelvétől 

és Sienában Szent Katalin hasonló állapotú középső ujjától is egészen 

más irányba futottak a gondolataim, dementen.

A röpke 760 kilométeres kitérő után térjünk vissza gyorsan a Belvárosi Főplébánia Templomba,

Budapest legrégibb templomába,

ahol a régi belbecset majdhogynem teljesen elfedi a mai külcsín.

Mi, akarom mondani, ki az, aki mindezek ellenére idehozott minket?

Egy 700 évig vakolat alatt rejtőzködő Trónoló Madonnácska

meg az ölében az anyjának almát nyújtó dedecske.*

Az idők tanújának nevezik a templomot, mert 

a római kortól 20. századig minden kor hagyott rajta nyomot. 

Zsigerileg érzékelhető folytonosság.

 

Mellesleg ezer titok és érdekesség.

Különben meg ébred a tavasz,

a jégtörős, a sugaras hív magával

a Margitszigetre,

ahol kinyílott a téltemető.

*

Miáltal a nő csak bűnös lehet, vagynagyritkán szencűz.

Biztos

jelei a télnek: Milosz befagyott,

sőt, be is havazódott, 

és a szomszéd diófája varjakat terem.

Mindeközben a radiátor tövében egy táska készítését

fotózom lépésről lépésre.

Naná, hogy idén

is van garázslakónk! 

Október végén találtuk, teljes 13 dekájával zabálta a macskaját az etetőcsőben. 

Az döbbenet, mennyire apró egy ekkora sünőke! 
Simán belefér egy namilyen joghurtos doboz aljába.

 

Pár pillanatig töprengtünk most is a fogság/szabadság megunhatatlan kérdésén, aztán 
zsupsz, nagy örömmel rabosítottuk. Élje túl nálunk a telet, a jól bevált luxuskecóban.

Ő Hilda, a  disznókirálynő. 

A homloka fölött ugyanis világosabbak a tüskéi, mint a teste egyéb helyein, 

így kedvező fényviszonyok mellett diadémnek, esetleg koronának nézhető éket visel. 

Azt mondták, hogy minden sün egyéniség, de csak laktában fedeztük fel, mennyire
 különböző lehet az intelligenciakvóciensük is. Tivadar nem lehetett egy észlény, esetleg 
ösztönlénynek, ha mondanám, de bezzeg Hilda! Az alom tisztításakor önállóan kimászik 
egy vödörbe és aztán önállóan vissza is mászik a tiszta ketrecbe. Nem mellesleg csodás vackot 
képes építeni magának szalmából és saját maga által miszlikbe tépett újságpapírból.

Mostanában többnyire alszik. 

Tél van, hát működik a biológiai órája. Néha megébred, 

zabál falatozik, bealszik. Félig hibernált nyújtózkodásától teljesen készek vagyunk. 

Egyébként nem kínozzuk.

Hilda beköltözésének harmadnapján találtunk az utcán egy 9 dekás kiskölyköt, 

hazahoztuk azt is, etettük, gondoztuk, de nagy bánatunkra harmadnapra elpusztult.
 Búcsúzóul Hildára hagyományozta a bolháit, azokat Hilduci másnapra kinyiffantotta. 

Mondtam már, milyen okos ez a ráadásul disznókirálynő?