Árvalányos II.

Az árvalányhaj magja minden tőle telhetőt megtesz a szaporodás érdekében.

Az mindenkinek nyilvánvaló, hogy a mag egy szálka szerű képződmény alján található. 

A felső részen díszlik a repítőszőrös hajszál, ebbe kap könnyedén a szél és viszi messzire, hogy megtelepedjen távolabb is. 

A szálka elég mókásan viselkedik. Amint leválik a növényről, gondolom, kezdi elveszíteni a nedvességét és a szál ettől igen rövid idő alatt becsavarodik. Egy óra alatt ennyire:

Addigra a hajszál alatt kb. 2 centivel meredeken be is hajlik, itt szembetűnő a különbség.

Szinte látom, ahogy földet ér és a trükknek köszönhetően szó szerint befúrja magát új helyére.*

Hát nem tüneményes?

Idén már anyák napján megtaláltuk az első virágokat, Halas mellett, akkor ilyenek voltak.

A Jóembert azért csaltam múlt vasárnap Nagytarcsa fölé, mert féltem, lemaradok a virágzásról, az pedig kellett nekem háttérnek a legújabb hímzésemhez. Nem volt még kész, az utolsó virággal megcsúsztam a sulis dolgaim miatt.

Aznap este befejeztem és egy hétig várta, hogy eljusson Bodoglár és Halas közé.

Úgy lett, ahogy sejtettem, hajszálak a fölön, a négy héttel ezelőtti árvalányhaj-tenger eltűnt.

Azért találtam pár növényt, ahol a szálka épp készült útnak indulni.

Magyarországon 7 faja honos, a bozontos-, csinos-, délvidéki-, homoki-, hosszúlevelű-, pusztai- és szálkás árvalányhaj, de ezeket rémségesen nehéz megkülönböztetni egymástól.

Állítólag a szálkán kell valamit méricskélni.

Beleszerettem ebbe a rajzba, a mai fejemmel már sajátot hímeznék, igazit.

Pá, lányok, jövőre találkozunk!

*Sőt!Amikor a mag nedvességet kap (pl. harmat vagy eső után), a csavart szálka kinyúlik és visszacsavarodik, így a mag „becsavarodik” a talajba, vagy legalábbis befúródik a felszínbe – ez egy zseniális természetes alkalmazkodás!

Legközelebb gazzal jövök.