2016. december 1., csütörtök

Az ominózus manószakállról még egyszer

avagy illemtani lecke a virtuális világban.

Azt már teljesen természetesnek veszem, hogy kampányszerű látogatóim igennagyon
 jelentősebbik része az itten találtakhoz nem tesz hozzá semmit, ergó azt sem mondja, bakkfitty.  
Nézi s viszi, amit lát. Viszi a pinterestre, viszi f.szbukra, viszi instagramra, viszi  blogjára, 
honlapjára, találkozom szembe saját munkámmal a világ másik oldalán nem alkotó ismeretlennél, 
aki még meg is köszöni, amikor dicsérik neki az énfotóimon szereplő éntáskáimat. 

Azt hiszem, a jelenség ellen feleslegesen tiltakoznunk, hisz azzal, hogy ebben a nagy 
és virtuális világban megmutatunk valamit, tulajdonképpen közprédává is tesszük azt. 

Akár tetszik, akár nem, bedobjuk a közösbe.

Talán ennek a folyamatnak ellensúlyozására készítek tutoriálokat. Így legalább
 megmarad az az érzésem, hogy amit lépésenként megmutatok, azt valójában elajándékozom. Időnként bosszant a köszönöm hiánya, de lassan belenyugszom: 
már annak örülök, ha valaki idekattint.

Az onlánynak (esetemben onközépkorúasszonynak) egyre emelkedik a tűrésküszöbe.

A f.szbuk három csoportjába tettem fel a manós linket. Lájkok ott a kép alatt nem
 jelentősen szaporodtak, ellenben itt két nap alatt ezeren fordultak meg. És mivel volt 
a bejegyzés alján az a kettő gondolatindító mondatocska, a népek gondolatai elindultak.

És találgattak. 
És találgattak még többen. 
És mivel rögvest nem kaptak választ a kérdésre,  háborogni kezdtek. 
És hiába írtam, hogy erről szól majd a következő bejegyzés, attól még türelmetlenebbek lettek. 

Miazhogy... megígértem... hogy ez így nem ferr..  

És lassan vége a manószezonnak.

...

Komolyan mondom, a másodikosaim türelmesebbek, mint "anyáik" és "nagyanyák". 

És jól neveltebbek is, bármennyire az ellenkezőjét hittem eddig.

Talán annak köszönhetően, hogy őket még nem szippantotta be a virtuális nagyvilág?

Jó lecke volt ez nekem is.

5 megjegyzés:

  1. Sajnos ez van. Néha engem is felbosszant, amikor más bezsebeli a dicséretet, olyankor kicsit megsértődök, aztán pár nap múlva továbblépek. Te tudod, hogy a Te műved, én is tudom, a többi "onlánnyal" meg ne foglalkozz! Egyszer olvastam valahol, hogy az a kreatív ember, aki nem jelöli meg a forrást. (Vagy valami hasonlót.) Én mindig megjelölöm a forrást, szerintem így fair. Azt meg már korábban írta "takarékoskonyha Éva", hogy nem divat most már a kommentelés, pedig én is szeretem. Néha ez ad erőt ebben a nehéz valódi világban. :)))

    VálaszTörlés
  2. Igaz, olykor valóban ez ad erőt...
    Talán nem is divatság kérdése a kommentelés hiánya, hanem az információdömping miatt nem jut rá idő. Én is igen ritkán teszem, csak ha valami kiveri a biztosítékom (szigorúan pozitív irányban), akkor lépek át a feedlyről a blogra bejelentkezni. :)
    Nem is ez a gondom, inkább a f.szbukon élőktől sokalltam be.
    Elképesztő az a követelődzés és a meggondolatlan szavakkal dobálódzás. Mintha csatározni hívnának, időnként olyan érzésem van. Direkt rákerestem azokra az illetőkre, akik a legelégedetlenebbek voltak, amikor nyomban nem reagáltam a kérésükre (erről is beszélhetnénk, sokan kérni sem tudnak, minden jár nekik), ugyan mit tettek az adott csoporthoz. És tudod mit? Semmit! Se egy bejegyzés, se egy kép. Néhány komment, azt nem volt kedvem kimazsolázni. :)
    Jó lecke volt, maradok a bloggeren, amazt kerülöm.
    A forrásmegjelölés abszolút korrekt nálad! Erre ügyelek én is. :)

    VálaszTörlés
  3. Szia Bejus! Persze nyár óta kb. most nézek be hozzád először, most van időm, megnézem mi gyönyörűt jót alkottál advent alatt (egy beeső visszatérő). Mindig a legfrissebbet olvasom először, így visszafele követem az eseményeket. Most meglepődtem. Furi volt végigolvasni, hogy bukkansz alkotásaidra és nem csak hasonmásokra! a világban. No, ennyit a szerzői jogokról....Neked valószínűleg magasan van a tűrésküszöböd :) Az első reakcióm az volt: Üdv a fölnőttek világában! Igen, ilyen a tömeg...sőt az emberi faj. Nekem a legnehezebb az, hogy azokra koncentráljak, akik véleménye fontos nekem, a többire pedig tegyek. Na persze nem vezetek blogot :)De így van sajnos, ha vki vmit csinál attól egyre többet várnak el, és bele is kötnek, ha arra lehetőség adódik. Ezek szerint nem csak munkahelyen, hanem a szabadidőben is. Brr.. Védjük magunkat és hagyjuk lent a kesztyűt! Néha meg mondjuk meg a magunkét!!!! Bocsika, nekünk is vannak jogaink :D
    Jópofa az a manó, totál Tolkien törp. Sajna nem izgat a szakálla, még mindig a karácsonyfás képeslapodat próbálom megvalósítani! Hátha idén összejön ;) Július óta VAN szabad időm! Diploma a kézben! Hurrá! Így most sapkát kötök szigorúan.
    Ötöst ad Sucikának és Bejusnak a Könyvtáros hivatkozás tárgyból:))))

    VálaszTörlés
  4. Kedves Könyvtáros! De nagyon örülök Neked! Már hiányoltalak és galád módon mégsem kérdeztem rád. Gondoltam, van elég dolgod! :) És tényleg, közben lediplomáztál! Hogy szalad az idő!! Mintha most lett volna, amikor tanulóvá avanzséroztál!!! Gratulálok Neked szeretettel! :) A csudába, hogy kerülte el a figyelmem amott? :( Vagy nem hirdetted fennhangon, miként szokás az manapság? Fotó+hangulatjelentés+helyszín+időpont+kivel...
    Kössél, varrjál akkor mostan már kedvedre! :)
    Kinek a véleménye fontos, hm, igazad van, ez lehet a titok nyitja. :)
    Amikor megkaptam az okostelefonom, az volt az első dolgom, hogy letöröljem róla a f.szbuk alkalmazást. És nem csak a törpés tapasztalataim miatt. :)))

    VálaszTörlés
  5. Nem kommentáltam az eseményt Amott :)Bár valóban, láttam ilyeneket én is szép számmal. Lehet, hogy büszkébbnek kellene lennem rá... Húzós év volt - amit láthatsz Amott, az a fiam ballagásáról egy kép. Erre büszkébb vagyok, valóban. :DD

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...