Létrázás III.

Lassan kettő  hete kész a varrógépem, de csak vasárnap jutott időm arra, hogy kipróbáljam. Egy álom, kéremszépen, duruzsol nekem halkan, tán újkorában sem volt ilyen szelíd. Kicsit komótosabb lett, de nem is bánom, a méhecskék jelmezeinek elkészítésekor bizony egy életre elegem  lett a teljes gázból.  És igaz, ami igaz, én is jóval szelídebben bánok vele, mióta felmerült a lehetősége gépem kipurcintásának.  Tehát a korábbinál óvatosabb vagyok, csak látná valaki, milyen alázattal emelem meg a varrótalpat, mielőtt alája teszem az anyagot!

Próbaképp elkészült nyolc blokk a takaróhoz, immár harminckettővel bírok. Monotóniatűrésem igen alacsony, most hetekig nem fogok újakhoz.

Szabás-illesztés-varrás-vasalás-illesztés-varrás-vasalás-illesztés-gombostűzés-varrás-vasalás végtelennek tűnő sora.

Az összhatástól még mindig eléggé tartok, az egyetlen szín, amit ki nem állhatok a 

narancssárga. 

Miatta volt koszos a körmöm menyasszonykoromban… Mire a csokromból kicsipkedtem az összes ilyen színű apró virágot, éppen a templomhoz értünk… 
Bizonyító erejű fotóval rendelkezem... nagyon gáz még retus ellenére is...