Szemfülesek

észrevehették, hogy az aloldalak száma ott fönn eggyel növekedett. Igen, ott van, tényleg! "August Photo A Day"-ként fut egy ideig. Bejegyzést produkálni ebben a nagy nyári tespedésben* sem vagyok képes gyakrabban, ennek kedvéért viszont kattintok egyet naponta! Mert ugye létezik ez a jó kis játék, mert mi más, amivel egy ideje szemezgetek és amit épp azóta halasztgatok. Azt megígérem, hogy amit ott láttok, annak soha köze nem lesz a varrogatáshoz, ellenben rengeteg és fontos háttérinformációval szolgálhatok mézeskalácsházas, csupamóka és kacagásnak tűnő életünkből. Kicsit olyan is lesz, mint egy kulcslyuk. Kertünkbe, házunkba, talán még a fazékunkba beleláthatsz rajta... 

* 

Majd meglesz ennek a böjtje, jön a szeptember meg tanév és az emelt óraszámok és az ezekkel fordítottan arányos varrási és blogolási tevékenységre fordított idő. 

Ha 90 éves lennék

vagy akár 20, komoly kutakodásba kezdenék Árpád-kori templomok ügyében. 

Idő kellene hozzájuk, sok-sok idő... Ennek hiányában beérem azzal, hogy néhanapján megsimogassam egyiknek a falait. Mindenféle barbároknak köszönhetően 

csak kőhalmok ezek sokszor, mégis az az érzésem, hogy láblógázva ott ül 

a Jóisten mindegyiknek a tetején. Akkor biztosan, amikor arra járunk.

Íme, a legutóbbi romhalmaz. Amikor megláttam a körbezsaluzottságot és a rengeteg betont, nem kicsit zöccent a a szívem. Pedig hogy is lehetne másként műemlékvédelem?

Ezen az rácson sem jutottunk be, holott nyitva lenne tavasztól őszig.

Még szerencse, hogy volt egy fülesem, miszerint körbe kell kerülni a templomot, így rohanvást futottam előre nem törődve kivételesen azzal sem, hogy a Jóember valami omladék irányába halad szintén határozott léptekkel. Mire megérkezett, én már hosszú percek óta ebben a pozícióban leledzettem, amit aztán ő sem tudott elhagyni sokáig.

Mert ezt látni odabenn.

Dömös, Prépostsági altemplom

Ha bejutunk, sem tudunk ezeknél tökéletesebb képeket készíteni, 

nézzétek meg őket feltétlen! Na ugye, van már új úti célotok!

A nap további részében megmásztuk a Rám-szakadékot, továbbá átsétáltunk a 

Jász-hegy üstökére egy újabb átázott ládáért. Az már csak itthon derült ki, hogy ez a hatórányi hegynek föl meg le éppen tizenegy kilcsimetri volt, plussz ez a tevékenység lényegesen hatásosabbnak bizonyult farizomilag, mint a Rubintrépa hetente ötször. 

(Utólag a képeket szemlelve döbbenten tapasztaltam, milyen borzalmas, ha az ember 

foltos hátizsákja nem passzol a foltos fényképezőtartójához, ezért a következő bejegyzésem 

az utóbbi elkészítéséréről szóló tutoriál lesz mintegy 892 képben.)

Fejlécet varrtam

Öncélú, határozottan öncélú, mert azon túl, hogy itt virít majd fönn egy ideig, 

nem sok egyéb hasznát veszem.

Az én jó kis gépem összesen kilencféle öltésre képes és azok közül ezt találtam 

alkalmasnak egyedül a betűk applikálásához:

Elmolyoltam vele megint egy napot, ennyi idő alatt dobtam volna össze inkább egy...