Mindig az utolsó

pillanatban jutnak eszembe a legjobb ajándékok. Valójában ott motoszkálnak 

a gondolataimban, de tengernyi más, kevésbé fontos teendőm* megakadályoz a nekiülésben.

Pedig egy jó ajándékhoz idő kell, pláne ahhoz, ami egy nagyon fontos személykének 

találódott ki. Naná, hogy a húgom kisfiának. Elkészült, persze a legeslegutolsó pillanatban. 

Ezt már láttátok belőle, a 12 szendvicset.

Gyertek, most megmutatom az egészet, ezt a kívülről nem annyira szépet!

Mindenféle "hátlapnakjólesz" anyagom került a hátuljára,

hajtogatom inkább gyorsan,

mert belül van a lényeg.

Igen, ez egy játszószőnyeg.

126x126 centis, tehát nem kicsi darab, engem például itt teljesen eltakar.

Lássuk csak részletesen! Először a macerálható Napot varrtam meg,

majd a Holdat, ami tulajdonképpen egy zseb, amibe visszarejthető két csillag.

A szivárvány előtt felhőcske vonulhat át,

emezen a fagyöngy esőcseppek piszkálhatók.

A virágra méhecske rögzíthető,

az esernyővel a színek tanulhatók.

Itt egy katica, aminek nincs nagy kunsztja, 

csak a szárnya lebben meg bizergélhetők a lábai és a csápjai.

Hajó az kell, hajtogatható vitorlákkal,

pláne szükséges egy a felébreszthető maci.

Polipka, szintén csak cibálásra, matatásra, morzsolgatásra, bekapásra, nyammogásra...

Az autó ismerős, csak ennek forognak a kerekei.

Személyes kedvencem az alma**, természetesen kukaccal

középről nem maradhat el a tulajdonos neve.

Az anyukája által készített fotón pedig ő, hiszen csak vele lehet teljes a bejegyzés.

Ugye szép?

Köszönhetek jónéhány*** vidám órát ennek a játszószőnyegnek.

 

Azt hiszitek, lóg még a kukacom is? Á, dehogy, sőt!

*

Idegen emberek idegen gyerekeit tanítani, nevelni, szeretni...

**

Naná, magamat is belevarrtam, hihi.

**

Körülbelül 40-et, annyi idő alatt készült el. Tökéletesen kipucolta a hülyeséget 

az agyamból, tehát továbbra is működik a foltterápia.

Anyuval egy

rugóra jár az agyunk, hiába, az alma meg a fája... Szóval, ő meg egy varrókosarat vett 

a húgomnak, aki egyáltalán nem tigrislány és ennek okán nem volt elragadtatva a cucctól. 

Ezen más nem segíthet, tényleg, csak némi átalakítás!

Először egy kés és egy fogó segítségével eltávolítottam a kapcsokat, amik a sodrott 

tengerifű-szegélyt rögzítették, majd a kosár oldalán végigfutó díszcsíkot is kihúztam a helyéről..

A tető ocelotmintás(?) anyagát meghagytam, 

csak a szélét körberagasztottam kétoldalú ragasztócsíkkal.

A pontos méretre szabott anyagot előbb elöl, majd hátul, végül kétoldalt is rögzítettem ehhez.

A sarkokon még egy kisebb ragasztószalaggal csinosítottam, igazítottam helyére a textilt.

A régi mágneszáras fülecset használtam fel az újhoz

úgy, hogy azt szétfejtettem, 

majd a mágneszárat áthelyeztem az új anyag színére.

Ilyen szép lett:

A régi fülecsről lenyestem a varrásszélességet, körberajzoltam, összevarrtam, kis vatelinnel pufítottam.

Az új fülecset ideiglenesen felragasztottam, majd kárpitosszeg hiányában 

apró fekete szögekkel rögzítettem helyére a tengerifű-szélt.

   

A korábban a kosár oldalát díszítő kígyót pikkpakk

megnyúztam, ollóval egyszerűen csak levágtam a papírról.

Ezt a műveletet rögvest meg is bántam, mert milyen jó kis nagymacskákat varrhatnék belőle... egyszer... szépen összehajtottam hát a kilgyóbőrt.

Az új borítással sem sokat lacafacáztam, a kifordítást totál feleslegesnek találtam.

Csissz-csussz,  kábé 5 percbe telt ennek az elemnek a kialakítása.

Tessék, íme a renovált varrókosár az összes használatba fogott célszerszámmal.

A belső részt nem piszkáltam és sok szemetet sem produkáltam.

KÉSZ!

Végre rakhatom össze a vackaim... már megint.

Mióta

a húgom anyuka lett, ő is varrogat. Eléggé örülök, mert talál benne örömöt 

és ezzel gyógyírt is mindenféle sebekre*. 

Mondom, eléggé örülök, már csak azért is, mert ez kicsinyég megkönnyíti az ajándékolását.

Épp csinálni akartam neki egy varródobozt, amikor szembejött velem ez a bármitartó szekrényke. 

Tónim rögvest áldását adta a megvásárlásra, lett a szívemben rémboldogság 

és alig vártam, hogy végre berendezhessem.** 

A legalsó fiókba mindenféle anyagokat szabtam, nem túl nagyokat, inkább sokféléket.

A középső fiók hímzőfonalakat kapott és rejtett egy rózsaszín, karácsonyfára való szívet 

(meg a mintáját, hátha).

A legfelsőbe olló került, gyöngyök, flitterek, szabócenti, bontókés, szalag 

és rózsaszín fejű gombostűk illetve egy virág

alakú, csuklón viselhető tűpárna.***

Most szépen betolom a fiókokat, és közben tudom, hogy tetszeni fog neki

és elmosolyodik majd a húgom, aki éppen ma 4 hónapja anyuka.

Igazán anyuka. Tényleg anyuka!

*

Jaj, manapság oly könnyen szerez az ember sebeket...

**

Csakhogy előtte volt egy naaagy munkám, ami nem tűrt halasztást, lévén nagy a munka s véges a naptár által kiszabott határidő.

***

Lehet, varrnom kellene egyet magamnak is. Akarnátok tutoriállal?