rugóra jár az agyunk, hiába, az alma meg a fája... Szóval, ő meg egy varrókosarat vett
a húgomnak, aki egyáltalán nem tigrislány és ennek okán nem volt elragadtatva a cucctól.
Ezen más nem segíthet, tényleg, csak némi átalakítás!
Először egy kés és egy fogó segítségével eltávolítottam a kapcsokat, amik a sodrott
tengerifű-szegélyt rögzítették, majd a kosár oldalán végigfutó díszcsíkot is kihúztam a helyéről..
A tető ocelotmintás(?) anyagát meghagytam,
csak a szélét körberagasztottam kétoldalú ragasztócsíkkal.
A pontos méretre szabott anyagot előbb elöl, majd hátul, végül kétoldalt is rögzítettem ehhez.
A sarkokon még egy kisebb ragasztószalaggal csinosítottam, igazítottam helyére a textilt.
A régi mágneszáras fülecset használtam fel az újhoz
úgy, hogy azt szétfejtettem,
majd a mágneszárat áthelyeztem az új anyag színére.
Ilyen szép lett:
A régi fülecsről lenyestem a varrásszélességet, körberajzoltam, összevarrtam, kis vatelinnel pufítottam.
Az új fülecset ideiglenesen felragasztottam, majd kárpitosszeg hiányában
apró fekete szögekkel rögzítettem helyére a tengerifű-szélt.
A korábban a kosár oldalát díszítő kígyót pikkpakk
megnyúztam, ollóval egyszerűen csak levágtam a papírról.
Ezt a műveletet rögvest meg is bántam, mert milyen jó kis nagymacskákat varrhatnék belőle... egyszer... szépen összehajtottam hát a kilgyóbőrt.
Az új borítással sem sokat lacafacáztam, a kifordítást totál feleslegesnek találtam.
Csissz-csussz, kábé 5 percbe telt ennek az elemnek a kialakítása.
Tessék, íme a renovált varrókosár az összes használatba fogott célszerszámmal.
A belső részt nem piszkáltam és sok szemetet sem produkáltam.
KÉSZ!
Végre rakhatom össze a vackaim... már megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése