Január

közepén, a színtelen, fénytelen, hideg, tüsszögős és köhécselős estéken mi másról álmodna 

az ember, mint a nyár melegéről. A hőségről. A hőségben kórókká aszalódott virágokról. 

Kedves kóróvirágaimból és maradék kabát- és immár táskaanyagaimból mit lehet még kihozni? 

Ezt:

Tenyérnyi kitűzőt a táskámra, amit pont azért nem hordtam eddig, 

mert csupasznak találtam az egyenes illesztéseket. 

Ezeket a bóbitákat pakolászhatom kedvemre, hogy némileg lágyítsanak az egyenes illesztéseken.

 

Mellesleg mennyivel szívderítőbb a szememet ezen legeltetve felhajtani a fedlapot!

(Bocs a fotókért, most nem volt kedvem sokat vacakolni velük.)