Csak egy köszönöm

mellékleteként született a szatyor, a tanári zsebkönyv (ki az az eszement, aki 

ennek nevezte el ezt az egy tanévre szóló készséget?) borítója és a tolltartó.  

Annyit mosolyogtam/somolyogtam az elkészítése közben!

Eljött az ideje megint a rongytalanításnak...

A hőségtől elpilledve

érkeztünk a hétvégén Halasra, már éppen bealudtam volna,
amikor elébünk gurult egy fura négykerekű.

Akár délibábnak is vélhettem volna vagy a napszúrás hatásának, 

ám akkor elvonultak előttünk hasonlóak szép számmal.

Ja, persze! Csak a szokásos júniusi oldtájmeres felvonulás zajlott a városban.

Amiért idén különös jelentőséggel bírt, az itt látható:

Ő Jóapám a saját maga által felújított velem éppen egyidős JAWA motorján,

ami néhány hónappal ezelőtt még így nézett ki:

Jól látjátok, ripityomra szétszedte, majd valami 400 óra alatt összerakta 

és életet lehelt a járgányba az apám. 

Ez lett idén a "LEGSZEBB MOTOR", mert hogy a zsűri ezt a címet adományozta nekije.

Fényesebben ragyog, mint új korában:

Halálosan büszke most az atyám, reája meg a komplett család.

Náív

lehányzó koromban volt egy csoporttársam, aki előszeretettel szórakoztatott 

minket a nagyanyjáról szóló történetekkel. Az egyik úgy szólt, hogy 

mami  még a farmereket is kivasalja, mi több, még élt is vasal rájuk. 

(Mondjuk soha nem tűnt fel ez nekem egyetlen naciján sem...)

Tessék, idáig jutottam én is, a deszkán FARMERT GŐZÖLÖK, 

lévén nyirkos a frissen mosott anyag...

No de mi ebben a hír? Hát varrok, az A HÍR. 

Hónapok óta először pecsmecselek!

A szokásos nyáreleji nagytakarítás úgyis megvár.

Luxusbarlang

lehetett valamikor az őskorban,

komolyan mondom, ha nem lenne nevéhez híven Büdös a lyuk Bajóton, 

napokig képes lennék ott üldögélni valahogy így...

ehelyett vízjelezéssel játszadozom.

Cérna is csak akkor kerül a kezembe, ha kullancsokat távolítok el vele.

Mi vár,

mi vár, mi vár rám? Szépen sűrűn teleírni ilyesmi lapokat 25-25 példányban.

Előbb megijedtem, pedig tizenkilencedszer múlatom ilyesmivel az időt. 

Aztán lázasan kutakodni kezdtem a jeles alkalmakra tartogatott tollaim közt...

Rá is találtam erre a gyönyörűségre, amit pont a most készülő 

bizonyítványok tulajdonosaitól kaptam az ősszel:

Bizony, ezzel úgy megy az írás, mint a karikacsapás.

Majd hozom dicsekedni a legszebbet. 

Szép hétvégét mindenkinek!

Utóképek bizonyítványosztás után:

Ti sem láttatok még ilyet, ugye? 

Ahogy számolgatom, valami 450 bizonyítványt írtam meg eddigi életem során, 

de hétdicséretest most először.  

Köszönöm!

Akkor már

komoly gond lehet a fejemmel, amikor a férjem azt mondja, már igazán elmehetnék 

egy fodrászhoz. Lehet, hogy őbajuszossága velem ellentétben valami 

ilyesminek érzékeli a frizurám:

Ha tudná, milyen nehéz jó szakembert  találni! Legalább akkora kincs, mint egy ügyeskezű nőgyógyász meg a fogorvos. Korábbi életemet hátrahagyva elvesztettem Gabit, 

kezének, látásának párját azóta sem találom. Évente max. kettőször vagyok hajlandó 

bolondot csinálni magamból, a remekmű nagyasszonyosságait 

azonnali otthoni mosással rendetlenítem... 

Hamarosan itt az ideje ismét, hát Lipóciában is csak hajügyi "szalonokon" akadt meg minduntalan a tekintetem. Mintha visszacsöppentem volna a gyermekkoromba...

Mert léteznek még ma is ilyen hívogató kirakatok:

Közelebbről:

Azt gondolnám, ez már nem üzemel:

És akkor függöny alatt ezt látom:

Vajon hány éves nénikék és bácsikák járnak ide? Mert 80 alatt nehéz elképzelnem, 

hogy valaki idevágyik...

Itt egy modern fényreklámmal és izgalmas flakonokkal:

Csábító, nemde? 

Azt hiszem, inkább mégis itt keresek valakit, ebben a peremkerületben.

Mit nekem a Parlament közelsége!

A belvárosba meg elmegyek egy bizonyos cserszömörcéért,

aztán Rúzsa Magdit Kiss Tibit hallgatni a tévé székházának lépcsőjén 

vagy a Margit hidat bámulni nyáresti szürkületben:

Mert ilyesmiket meg itt nem találni...