Néha óra közben kikukucskálunk az iskola udvarára, meglesni vendégeinket: ugyanis a varjak visszaköltöztek a városba. Ott szedegetnek valamit a fűben, mogyorót, férgeket, ki tudja, mit. Megcsodáljuk kékesen csillogó tollruhájukat, elszörnyedünk néhány megtermett példány láttán. Nem mondanám, hogy csúfak lennének... csak a hangjuk, csak az ne lenne olyan vészjósló!
Mostanság a napi 3-4 stóc munkalap és füzet kijavítása után már nem nagyon akar munkálkodni a kezem. Sem az agyam. Így aztán nem számolgatok-szerkesztgetek-agyalok.
Csak nagyon ritkán szottyan kedvem keresztszemest hímezni, általában akkor, ha beteg vagyok.
Tán búvik-búsul bennem valami...
Elfáradtam nagyon, két hónap alatt.
Lassan olyan leszek, mint a varjak: sötét és károgó.
A mintát gazette94 tervezte, sok hasonló munkájához hasonlóan ez is letölthető blogoldaláról.
Elmentettem a kedvenceim közé.
Most próbáltam ki először a lenvásznat kongré helyett, s bár jól elfáradt a szemem, legközelebb is ezt választom. Csak éppen meg fogom festeni, mert ez a sok fehér bántja a szemem.
Olyan, mint ha befejezetlen lenne.
